1–2. Lebbencsleves és köménymagos leves
A magyar konyha tele van olyan ételekkel, amelyek egykor szinte minden héten az asztalra kerültek, ma viszont már csak a nagymamák receptfüzetében léteznek. Egyszerű, olcsó, laktató fogások voltak, amelyeket a szegényebb időkben is meg lehetett főzni. Összegyűjtöttünk nyolcat, amelyet érdemes lenne újra felfedezni.
Az első a lebbencsleves, amely a pásztorok és a szegényebb családok kedvence volt. A lebbencs egy vékonyra nyújtott, szárított, majd darabokra tört tészta, amelyet zsíron megpirítottak, majd krumplival, hagymával, pirospaprikával és vízzel főztek meg. Sok helyen egy kis füstölt szalonna is került bele.
A második a köménymagos leves, amelyet régen a gyerekeknek és a betegeknek is gyakran adtak. Rántással, köménymaggal és egy kevés pirospaprikával készült, és a tetejére pirított kenyérkocka vagy tojás került. Egyszerű, gyors és melengető leves volt a hideg reggeleken.
A köménymagos leves ma már ritkán kerül az asztalra, pedig egy hűvös őszi estén meglepően jólesik. A nagymamák szerint a köménymag a gyomornak is jót tesz, ez a hiedelem sok családban ma is él.
3–4. Slambuc és sóskafőzelék
A harmadik a slambuc, az alföldi pásztorok bográcsban főtt étele. Krumpliból, lebbencsből vagy tarhonyából, szalonnából és hagymából készült, és a pásztorok úgy kevergették, hogy a végén egy sűrű, szinte kásás étel legyen belőle. Egyszerű, de nagyon laktató fogás volt.
A slambuc ma inkább a gasztronómiai fesztiválokon és a hagyományőrző eseményeken bukkan fel. Sokan bográcsban, szabadtűzön készítik, ahogy a régiek is tették. Aki kipróbálja, rájön, hogy a legegyszerűbb alapanyagokból is lehet igazán ízletes ételt főzni.
A negyedik a sóskafőzelék, amely tavasszal, a friss sóska idején volt a legnépszerűbb. Savanykás, üde íze sokaknak a gyerekkort idézi fel. A sóskát megpárolták, majd rántással vagy tejfölös habarással sűrítették, és főtt tojással vagy fasírttal tálalták.
A sóskafőzelék ma már ritka vendég a magyar asztalokon, de akinek van a kertjében sóska, tavasszal érdemes kipróbálnia. A nagymamák szerint az első tavaszi friss zöldség volt, amely felfrissítette a téli étrendet.
5–6. Gránátoskocka és kelkáposzta-főzelék
Az ötödik a gránátoskocka, vagy ahogy sok helyen nevezték, a grenadírmars. Kockatésztából és pirospaprikás, hagymás krumpliból készült egytálétel, amelyet a katonaság konyhájáról vettek át a háztartások. Olcsó és gyors volt, ezért a hétköznapok egyik gyakori ebédje lett.
A gránátoskockához sokan savanyúságot, főleg csemegeuborkát ettek. Egyes családokban egy kevés kolbász vagy virsli is került bele, ami ünnepibbé tette. Ma is sokan szeretik, de egyre ritkábban készül otthon.
A hatodik a kelkáposzta-főzelék, amelyet sokan a menzai emlékeik miatt nem szeretnek, pedig otthon, jól elkészítve nagyon finom. A nagymamák krumplival, fokhagymával és köménymaggal főzték, és rántással vagy habarással sűrítették. Mellé fasírt vagy sült kolbász járt.
A kelkáposzta ősszel és télen a legolcsóbb és a legfinomabb, így most éppen itt az ideje, hogy újra adjunk neki egy esélyt. Egy kevés füstölt szalonna sokat dob az ízén.
7–8. Görhe és mákos guba
A hetedik a görhe, egy kukoricalisztből készült, egyszerű sütemény vagy lepény, amelyet főleg vidéken sütöttek. Kukoricalisztből, tejből, zsírból vagy olajból, egy kevés sóval vagy cukorral készült, és a sütőben aranybarnára sütötték. Sokan tejjel vagy lekvárral ették reggelire.
A görhe a szegényebb családok kenyérpótlója is volt, amikor nem jutott búzaliszt. Ma ritkán készül, pedig egyszerű, gyors és gluténmentes is, ami sokak számára fontos szempont lehet. A nagymamák receptjei szerint a legjobb melegen, frissen sütve.
A nyolcadik a mákos guba, amely a karácsonyi időszak jellegzetes desszertje volt. Kiflidarabokat forró, cukros tejjel leöntöttek, majd darált mákkal és porcukorral megszórták. Egyes helyeken vaníliasodó is került rá, amitől még ünnepibb lett.
Ezek az ételek a nagyszüleink konyhájának igazi kincsei. Ha a régi őszi ételek is érdekelnek, ebben a cikkünkben tíz további fogást gyűjtöttünk össze. Melyikre emlékszel a legszívesebben?