Ki volt Szent Mihály, és miért volt ilyen fontos ez a nap?
Szeptember 29-e ma a legtöbb ember számára egy átlagos őszi nap, a nagyszüleink idejében azonban az év egyik legfontosabb fordulópontja volt. Szent Mihály napja a paraszti gazdasági év egyik sarokpontjának számított, és rengeteg szokás, hiedelem és babona kapcsolódott hozzá. Összegyűjtöttük a legérdekesebbeket, néprajzi források alapján.
Szent Mihály arkangyal a keresztény hagyományban a gonosz ellen harcoló mennyei sereg vezére, akit gyakran karddal és mérleggel ábrázolnak. A mérleg arra utal, hogy a hagyomány szerint ő méri meg a lelkeket az utolsó ítéletkor. Nem véletlen, hogy sok templomot és kápolnát szenteltek a tiszteletére szerte az országban.
A falusi életben a nap gyakorlati jelentősége legalább ilyen nagy volt. Mihály napja jelezte a nyári munkák végét és az ősz, a téli felkészülés kezdetét. Ilyenkor zárultak le az egyezségek, számoltak el a pásztorokkal, és ekkor vették kezdetét a szüreti mulatságok is.
A Sulinet néprajzi tudásbázisa is részletesen ír a naphoz kapcsolódó szokásokról, amelyek egy része ma is él, főleg vidéken. Alább sorra vesszük a legfontosabbakat.
A pásztorok napja
A néphagyomány szerint a Szent György-napkor, április 24-én legelőre hajtott állatok Szent Mihály napján tértek haza. Ez a pásztorok számára az év egyik legfontosabb napja volt, hiszen ilyenkor ért véget a legeltetési idény.
Ezen a napon szegődtették és számoltatták el a pásztorokat. A gazdák megnézték, hány állat tért vissza épségben, mennyi szaporulat született, és ennek alapján fizették ki a pásztor bérét. Ekkor dőlt el az is, ki marad a következő évre, és kit fogadnak fel helyette.
A Hortobágy vidékén Mihály napján bálokat és mulatságokat is rendeztek. A pásztorok, akik hónapokat töltöttek kint a pusztán, ilyenkor végre összegyűltek, mulattak, táncoltak, és a hosszú nyár után újra a közösség részévé váltak.
A hagyományt ma is sok helyen felelevenítik. A Hortobágyon és más alföldi településeken Mihály-napi pásztorünnepeket, állatterelési bemutatókat és vásárokat rendeznek, amelyek a régi idők hangulatát idézik fel.
Vásárok, ismerkedés és cselédfogadás
A szentmihályi vásárok országszerte emlékezetesek voltak. A pásztorok ilyenkor egészítették ki a felszerelésüket, a gazdák eladták az állataikat, a háziasszonyok pedig beszerezték mindazt, ami a télhez kellett.
A vásár azonban nemcsak a kereskedésről szólt. Az emberek ilyenkor találkoztak a távolabb élő rokonokkal, ismerősökkel, híreket cseréltek, és a fiatalok számára a vásár az ismerkedés egyik legfontosabb helyszíne volt. Sok házasság egy Mihály-napi vásáron kezdődött.
Mihály napja a cselédfogadás egyik időpontja is volt. Ilyenkor szegődtek el a béresek, szolgálók és egyéb segítők a következő évre, és ilyenkor dőlt el, ki melyik gazdánál tölti a telet.
A mai vásárok és őszi fesztiválok sok szempontból ennek a hagyománynak az örökösei. Ha a közeli településen Mihály-napi vásárt tartanak, érdemes ellátogatni, hiszen igazi hangulatos, közösségi élmény.
Szüret, bor és lakodalmak
Mihály napja szorosan kötődik a szürethez és a borhoz is. A néprajzi feljegyzések szerint a déli szőlőhegyeken, ahol az átlagnál korábban szüreteltek, Szent Mihály napjára már megforrt a bor. Ezért hívták a dél-magyarországi területeken ezt a napot Borszűrő Szent Mihály napjának.
Sok helyen, elsősorban az Alföldön és Eger környékén, Mihály napja a szüret kezdetét jelentette. Egerben ennek mindent alárendeltek: a hagyomány szerint szünetelt a bíráskodás, a diákok pedig szabadságot kaptak, bár a szüreti munkában való részvételüket természetesen elvárták.
A bor szűrésével egy másik fontos időszak is kezdetét vette: Mihály napjától kezdődhettek a lakodalmak. A nyári munkák befejeztével, a termés betakarítása után a családoknak végre volt idejük és módjuk arra, hogy nagy lakodalmakat rendezzenek.
Ez a szokás sok helyen egészen a 20. század közepéig élt, és ma is sokan tartják az őszt a legszebb lakodalmi időszaknak. A szüreti bálok, a felvonulások és a szőlőhegyi mulatságok pedig ma is az ősz legnépszerűbb programjai közé tartoznak.
Mit jósoltak ezen a napon az időjárásról?
A paraszti életben az időjárás mindennél fontosabb volt, és Mihály napjához rengeteg időjárásjóslás kapcsolódott. A néprajzi gyűjtések szerint a pásztorok az állatok viselkedéséből próbálták kitalálni, milyen lesz a tél.
Íme a legismertebb Mihály-napi időjárási mondások és jóslatok, amelyeket a nagyszüleink még jól ismertek:
- „Szent Mihály lova deres, behozza a telet!”
- „Ha Mihálykor dörög az ég, szép lesz az ősz, de kemény a tél.”
- Ha Mihály éjszakáján a juhok összefeküdtek, hosszú, kemény telet vártak, ha szétszéledtek, enyhét.
- Az Ipoly menti falvakban úgy tartották, ha a fecskék Mihály napjáig nem mentek el, hosszú őszre lehet számítani.
- „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet” – tartja a göcseji mondás.
Ezekben a mondásokban sok népi megfigyelés rejlik. Valóban Mihály nap körül fordul hidegebbre az idő, és ilyenkor kezdenek útra kelni a vándormadarak is. A bánátiak szerint ilyenkor megszakad a fű gyökere, és egy másik mondás szerint Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet.
Persze a mai meteorológia pontosabb előrejelzést ad, mint a juhok viselkedése. De a régi mondások ma is kedves emlékeztetők arra, hogy a természet ritmusát figyelve éltek elődeink.
Babonák és tilalmak
Mint sok jeles naphoz, Mihály napjához is kapcsolódtak különféle babonák és munkatilalmak. A néprajzi feljegyzések szerint ezen a napon a nőknek bizonyos házimunkákat tilos volt végezni.
A hiedelem szerint aki Mihály napján mosott, annak kisebesedett a keze, aki pedig mángorolt, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég. Ezek a tilalmak részben a nap ünnepi jellegét hangsúlyozták, részben pedig egyfajta pihenőnapot biztosítottak az asszonyoknak a nagy nyári munkák után.
A Szamosháton volt egy kedves, szinte tréfás mondás is: aki Szent Mihály napja után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. Vagyis aki nem veszi észre, hogy vége a nyárnak, és nem öltözik az évszaknak megfelelően, annak az ítélőképessége sem lehet túl jó.
A palicsiak szerint Mihály nap után a hal a víz fenekére húzódik, és nincs többé halfogás. A halászok ezért igyekeztek még előtte kihasználni az utolsó jó napokat, mielőtt a tó lehűl.
Szent Mihály lova és a régi idők emléke
A Mihály-naphoz kapcsolódó egyik legérdekesebb kifejezés a Szent Mihály lova. A népnyelvben így nevezték a halottvivő saroglyát, amelyen az elhunytakat a temetőbe vitték. Ez a kifejezés az arkangyalnak a lelkek kísérőjeként betöltött szerepére utal.
A „Szent Mihály lova deres” mondás ezért kettős jelentésű: egyrészt a hajnali dérre, a közelgő télre utal, másrészt arra, hogy a hideg évszak a betegségek és a nehéz idők ideje is volt a régi falvakban.
Ma, amikor a legtöbben már nem pásztorkodnak, nem szüretelnek és nem fogadnak cselédet, Mihály napja könnyen elfelejtődik. Pedig érdemes lehet megállni egy pillanatra ezen a napon, és hálát adni az évi termésért, a nyár ajándékaiért és mindazért, ami a téli hónapokban is kitart.
A régi szokások és babonák nem feltétlenül hoznak szerencsét, de összekötnek bennünket azokkal, akik előttünk jártak. Egy pohár újbor, egy közös családi vacsora vagy egy őszi séta a szőlőhegyen talán a legszebb módja annak, hogy mi is megünnepeljük Mihály napját. Ha pedig a régi idők hangulatában maradnál, olvasd el a 12 régi magyar szóról szóló cikkünket.