Vannak dolgok, amiket nem lehet elmagyarázni annak, aki nem élte át. Elég egy illat, egy dallam vagy egy kopott kötény a fiók mélyén, és máris ott vagyunk a hatvanas évek konyhájában, ahol a rádió szólt, a kredencen sorakoztak a befőttesüvegek, és mindenkinek volt ideje egy kis beszélgetésre.
Összegyűjtöttünk tizenhat ilyen emléket. Ha az 1970-es évek előtt születtél, valószínűleg mosolyogva bólogatsz majd, a fiatalabbak pedig talán most értik meg, miért mesél a nagymamájuk olyan lelkesen a régi időkről.
1. Hajcsavaróval aludni, és reggel úgy tenni, mintha semmi nem történt volna
A szép frizura akkoriban nem a fodrászszalonban kezdődött, hanem este, a fürdőszoba tükre előtt. Jöttek a műanyag vagy fém hajcsavarók, a hajcsatok, és jött a kendő, ami az egészet egyben tartotta éjszakára.
Aludni vele? Nos, inkább csak feküdni. Az ember óvatosan forgolódott, a párnán mindig maradt egy kis lenyomat, és reggel az volt az első dolga, hogy sietve kiszedje az egészet, mielőtt bárki meglátja.
Cserébe egész nap tartott a hullám, és ha jött egy fontos alkalom, egy esküvő vagy egy bál, akkor egyszerűen nem volt kérdés, hogy megéri-e. Sokan ma is emlékeznek arra a különleges érzésre, amikor kibontották a hajukat, és pont olyan lett, amilyennek elképzelték.
Volt, aki a hajcsavarót a kendő alá rejtve még a boltba is lement vele, ha nagyon sietett. Ilyenkor senki nem csodálkozott, a szomszédasszony legfeljebb megkérdezte, hova készül este.