1–2. Kukoricafosztás és lekvárfőzés
Az első és talán legismertebb őszi esti közösségi munka a kukoricafosztás volt. Falun a szomszédok, rokonok összegyűltek valamelyik udvarban vagy pajtában, és együtt fosztották le a csöveket. A munka közben mesék, tréfák és nóták hangzottak el, a fiatalok pedig gyakran itt ismerkedtek meg egymással.
A hagyomány szerint aki piros kukoricacsövet talált, annak szerencséje lesz, vagy megcsókolhatta a kiszemeltjét. Ma már kevesen fosztanak kukoricát, de egy őszi kirándulás során néhány cső kukorica és egy közös délután a kertben a gyerekeknek is felejthetetlen élmény lehet.
A második a lekvárfőzés, különösen a szilvalekváré. A szilvát ilyenkor nagy üstben, órákon át kevergették, és ez a munka sokszor estébe nyúlt. A kevergetést felváltva végezték, és közben mindig akadt valaki, aki mesélt vagy énekelt.
Ma a legtöbben kisebb adagban, a konyhai tűzhelyen főznek lekvárt, de a hangulat ugyanúgy megidézhető. Egy őszi este a szilvalekvár illatával, közben beszélgetve a családdal, sokkal többet ad, mint bármilyen bolti édesség.