Amikor korán sötétedett, és nem volt Netflix
Ősszel, amikor öt óra után már sötét van, sokan a kanapéra kuporodnak a telefonjukkal vagy a távirányítóval. A nagyszüleink idejében ez egészen másképp nézett ki. A hosszú őszi estéket közösen töltötték, és ezek az esték sokszor a hét legjobb pillanatai voltak.
Persze akkoriban sok minden nem a szórakozásról szólt, hanem a munkáról. A termést fel kellett dolgozni, a ruhákat meg kellett javítani, a télre fel kellett készülni. Mégis, a közös munka közben beszélgettek, nevettek, énekeltek, és ezekből az estékből lettek a legszebb családi emlékek.
Összegyűjtöttünk kilenc olyan régi őszi esti időtöltést, amelyet a nagyszüleink még rendszeresen gyakoroltak. Néhány közülük ma már csak falun él, mások viszont egy városi lakásban is könnyen felidézhetők.
Ha szeretnéd, hogy az idei ősz kicsit lassabb és meghittebb legyen, válassz ki egyet-kettőt, és próbáld ki a családdal vagy a barátaiddal. Meg fogsz lepődni, mennyire jól lehet szórakozni képernyő nélkül is.
1–2. Kukoricafosztás és lekvárfőzés
Az első és talán legismertebb őszi esti közösségi munka a kukoricafosztás volt. Falun a szomszédok, rokonok összegyűltek valamelyik udvarban vagy pajtában, és együtt fosztották le a csöveket. A munka közben mesék, tréfák és nóták hangzottak el, a fiatalok pedig gyakran itt ismerkedtek meg egymással.
A hagyomány szerint aki piros kukoricacsövet talált, annak szerencséje lesz, vagy megcsókolhatta a kiszemeltjét. Ma már kevesen fosztanak kukoricát, de egy őszi kirándulás során néhány cső kukorica és egy közös délután a kertben a gyerekeknek is felejthetetlen élmény lehet.
A második a lekvárfőzés, különösen a szilvalekváré. A szilvát ilyenkor nagy üstben, órákon át kevergették, és ez a munka sokszor estébe nyúlt. A kevergetést felváltva végezték, és közben mindig akadt valaki, aki mesélt vagy énekelt.
Ma a legtöbben kisebb adagban, a konyhai tűzhelyen főznek lekvárt, de a hangulat ugyanúgy megidézhető. Egy őszi este a szilvalekvár illatával, közben beszélgetve a családdal, sokkal többet ad, mint bármilyen bolti édesség.
3–4. Diótörés és kézimunka
A harmadik időtöltés a diótörés volt. Ősszel a padláson száradó diót a hosszú estéken törték fel a konyhaasztal körül ülve. A gyerekek is kivették a részüket belőle, és persze közben a fele dió a szájukba vándorolt.
A megtisztított dió aztán a karácsonyi bejglibe, a diós kalácsba és a különféle süteményekbe került. Aki ma is diótörésre adja a fejét, az tudja, hogy ez a monoton munka egészen megnyugtató tud lenni, főleg ha közben jó zene szól vagy kellemes beszélgetés folyik.
A negyedik a kézimunka, a kötés, a horgolás és a hímzés. A nagymamák őszi estéken készítették el a téli sálakat, zoknikat és pulóvereket, és közben a kislányokat is megtanították a fortélyokra. Egy-egy kötött darab így nemcsak ruhadarab volt, hanem családi kincs is.
Ma újra divatba jött a kötés és a horgolás, és sok fiatal is szívesen tanulja. Ha van otthon egy nagymama vagy egy idősebb rokon, érdemes megkérni, hogy tanítson meg néhány alapöltésre, mert ez nagyszerű közös program lehet.
5–6. Kártyaparti és rádiós hangjáték
Az ötödik időtöltés a kártyázás volt, ami szinte minden családban megtalálható volt. A nagypapák ultiztak, a családok römiztek vagy kanasztáztak, a gyerekek pedig a fekete Pétert vagy a makaót tanulták. Egy-egy kártyaparti késő estig is eltarthatott, és a vesztesek visszavágót követeltek.
A kártyázás a gyerekeknek is sokat ad, hiszen fejleszti a figyelmet, a számolást és a stratégiai gondolkodást. Ráadásul megtanít arra is, hogy kell veszíteni, ami a mai, mindenben a győzelmet hajszoló világban talán még fontosabb, mint valaha.
A hatodik a rádióhallgatás volt, különösen a hangjátékoké. A család összegyűlt a rádió körül, és együtt hallgatták a történeteket, amelyeket csak a hangok és a képzelet keltettek életre. Sokak számára ez volt az esti mozi, és a szereplők hangját évtizedek múltán is felismerték.
Ma a hangoskönyvek és a podcastok töltik be ezt a szerepet. Egy őszi este egy jó hangoskönyvvel, lekapcsolt villannyal és egy bögre teával meglepően közel hozhatja azt a régi hangulatot, amit a nagyszüleink a rádió mellett éltek át.
7–9. Felolvasás, társasjáték és levélírás
A hetedik időtöltés a felolvasás és a mesélés volt. Az esti órákban valaki a családból felolvasott egy könyvből, vagy egyszerűen mesélt a régi időkről, a háborúról, a fiatalkoráról. A gyerekek tátott szájjal hallgatták ezeket a történeteket, és sokan közülük ma is emlékeznek rájuk.
A nyolcadik a társasjáték, amely a hatvanas-hetvenes évektől egyre több családban megjelent. A dobókockás, bábus játékok körül egész estéket lehetett eltölteni, és a vitákról, csalásokról meg a nagy győzelmekről még évekig meséltek. Ma rengeteg új társasjáték kapható, de egy régi klasszikus elővétele is remek ötlet lehet.
A kilencedik a levélírás. Mielőtt mindenkinek lett volna telefonja, a távolban élő rokonokkal és barátokkal levélben tartották a kapcsolatot. Az őszi estéken sokan leültek a konyhaasztalhoz, és hosszú, kézzel írt leveleket írtak, amelyekben beszámoltak a család életéről.
Ezek a levelek ma sok családban dobozokban várják, hogy valaki újra elolvassa őket. Ha te is szeretnél kipróbálni valamit a régi szokások közül, írj egy kézzel írt levelet valakinek, akit szeretsz. Garantáltan nagyobb örömet szerzel vele, mint bármilyen üzenettel.