Mitől lesz valaki boldog nagyszülő?
Vannak nagymamák és nagypapák, akikhez az unokák a legszívesebben mennek, és akiknek a gyerekeik is szívesen kérnek tanácsot. Mellettük valahogy mindenki nyugodtabb, és a családi összejövetelek is jobb hangulatban telnek. Ha közelebbről megnézzük őket, kiderül, hogy nem a szerencsén múlik a dolog.
A boldog nagyszülők sokszor apró, de tudatos döntéseket hoznak. Megtanulták, hogy a családban betöltött szerepük megváltozott, és ezt nem veszteségként, hanem új lehetőségként élik meg. Nem akarják újra felnevelni a gyerekeiket, hanem élvezik azt, ami most jutott nekik.
Összegyűjtöttünk kilenc olyan szokást, amelyek sok ilyen nagyszülőre jellemzők. Nem kell mindegyiknek megfelelni, és senki sem tökéletes. Mégis érdemes elgondolkodni rajtuk, akár nagyszülő vagy, akár csak most készülsz erre a szerepre.
Ha szülőként olvasod, az is lehet, hogy a saját szüleidre ismersz rá. Ilyenkor érdemes nekik is elmondani, mennyire értékeled, amit a családért tesznek, mert ezt ritkán halljuk ki egymástól.
1–2. Nem osztanak kéretlen tanácsot, és tudnak nemet mondani
Az első és talán legfontosabb szokás, hogy a boldog nagyszülők visszafogják magukat a tanácsokkal. Persze nekik is van véleményük arról, hogyan kellene altatni, etetni vagy öltöztetni a babát, de csak akkor mondják el, ha kérdezik őket. Tudják, hogy a fiatal szülők így is elég bizonytalanok, és nincs szükségük még egy hangra, ami kritizálja őket.
Ez nem azt jelenti, hogy soha nem szólnak, ha valami valóban fontos. Ilyenkor viszont négyszemközt, nyugodtan és szeretettel teszik, nem a vasárnapi ebéd közepén, a fél család előtt. Így a gyerekeik sokkal szívesebben fogadják meg a tanácsot.
A második szokás, hogy mernek nemet mondani. A boldog nagyszülők szeretik az unokáikat, de nem vállalják el minden hétvégén és minden délután a felügyeletüket, ha nincs hozzá erejük vagy kedvük. Tudják, hogy egy kimerült, kedvetlen nagymama senkinek nem jó.
Ha nemet mondanak, nem bűntudatból magyarázkodnak, hanem egyszerűen elmondják, hogy most nem fér bele. A gyerekeik ezt idővel elfogadják, és a közös idő ettől csak értékesebb lesz, hiszen akkor van, amikor mindenki örömmel van jelen.
3–4. Van saját életük, és tisztelik a szülők szabályait
A harmadik szokás, hogy a boldog nagyszülőknek van saját életük. Járnak tornára, kirándulnak a barátaikkal, kertészkednek, olvasnak, vagy éppen egy nyelvtanfolyamra iratkoznak be. Az unokák fontosak számukra, de nem ők jelentik az egyetlen örömforrást.
Ennek a gyerekek is örülnek, hiszen egy elfoglalt, érdeklődő nagyszülőnek mindig van mit mesélnie. Az unokák számára ráadásul nagyon jó példa, ha látják, hogy a nagymama hetvenévesen is tanul valami újat, vagy a nagypapa minden reggel kimegy sétálni.
A negyedik szokás, hogy betartják a szülők szabályait, még akkor is, ha nem értenek velük egyet. Ha otthon nincs édesség vacsora előtt, akkor a nagyszülőknél sincs, legalábbis nem minden alkalommal. A boldog nagyszülők tudják, hogy ha aláássák a szülők tekintélyét, abból csak feszültség lesz.
Persze egy kis kényeztetés belefér, és talán ez a nagyszülőség egyik legszebb része. A különbség az, hogy a boldog nagyszülők nem titokban és nem a szülők ellenében kényeztetnek, hanem megbeszélik velük, mi az, ami belefér.
5–6. Jelen vannak, és nem hasonlítgatnak
Az ötödik szokás a figyelem. Amikor az unokákkal vannak, akkor tényleg velük vannak, nem a telefonjukat nézik vagy a tévét bámulják. Leülnek a földre legózni, meghallgatják a hosszú, kissé zavaros történeteket, és kérdeznek, mert valóban kíváncsiak.
A gyerekek ezt nagyon is érzik. Sokan felnőttként is arra emlékeznek a legszívesebben, hogy a nagymama megtanította őket kártyázni, vagy a nagypapa mellett ülve horgásztak órákon át. Nem a drága ajándékok maradnak meg, hanem a közösen töltött idő.
A hatodik szokás, hogy nem hasonlítgatják az unokákat egymáshoz, és a saját gyerekeiket sem. Nem mondják, hogy a testvér már bezzeg tud olvasni, vagy hogy az unokatestvér sokkal jobban eszik. Tudják, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik, és mindegyik a maga módján értékes.
Ugyanez igaz a szülőkre is. A boldog nagyszülők nem emlegetik fel, hogy ők annak idején mennyivel jobban csinálták, és nem állítják párhuzamba a menyüket vagy a vejüket a többi családtaggal. Ez sok feszültséget megspórol a családban.
7–9. Mesélnek, bocsánatot kérnek és nevetnek
A hetedik szokás a mesélés. A boldog nagyszülők szívesen mesélnek a saját gyerekkorukról, a régi időkről és a család történetéről. Az unokák így megtudják, honnan jöttek, és milyen volt az élet a dédszülők idejében, ami sokkal többet ér bármilyen történelemkönyvnél.
A nyolcadik szokás, hogy tudnak bocsánatot kérni. Ha hibáznak, vagy ha egy vitában túl élesen fogalmaztak, nem várják, hogy a fiatalabbak tegyék meg az első lépést. Ez nagyon fontos üzenet a gyerekeknek és az unokáknak is, hiszen megmutatja, hogy a bocsánatkérés nem gyengeség.
A kilencedik szokás talán a legegyszerűbb, mégis a legfontosabb: sokat nevetnek. Nem veszik magukat túl komolyan, és a kisebb bosszúságokat is humorral kezelik. Ha a palacsinta odaég, vagy a kirándulás közben elered az eső, ők az elsők, akik jót kacagnak rajta.
Ha ezek a szokások ismerősek, és szívesen olvasnál még a tapasztalt generációról, nézd meg azt a tíz kérdést is, amire csak a 60 feletti nők tudják a választ. Jó szórakozás lehet a következő családi összejövetelen közösen végigmenni rajta.