Egy nap, amire az egész hét várt
Aki a hetvenes években volt gyerek vagy fiatal, annak a vasárnap egészen mást jelentett, mint ma. Nem volt nyitva a pláza, nem lehetett egész délután a telefont nyomkodni, és a nap nagy részét a család együtt töltötte, akár akarta, akár nem. Visszagondolva sokan pont ezt hiányolják a legjobban.
Ráadásul 1975-ben a szombat még nem volt mindenkinek szabadnap. A szabad szombat ekkoriban csak kéthetente járt, a mai értelemben vett ötnapos munkahét csak az évtized végén, illetve a nyolcvanas évek elején vált általánossá. Így a vasárnap sok családnál az egyetlen igazi pihenőnap volt.
Ebben az összeállításban felidézzük, hogyan nézett ki egy átlagos vasárnap a hetvenes évek közepén, reggeltől estig. Persze minden család másképp élt, falun és városban is mások voltak a szokások, de biztosan sok ismerős pillanatra rá fogsz ismerni.
Ha te is átélted ezeket az éveket, írd meg nekünk, nálatok mi volt a vasárnapi menü, és mi volt az, amire a legszívesebben emlékszel vissza. Ha pedig fiatalabb vagy, mutasd meg a cikket a szüleidnek vagy a nagyszüleidnek, garantáltan lesz mit mesélniük.
A reggel: kakaó, kifli és a rádió
A vasárnapi reggel lassabban indult, mint a hétköznapok. Az apukák tovább aludtak, az anyukák viszont már korán a konyhában álltak, mert az ebédet időben el kellett kezdeni. A gyerekek pizsamában ültek a konyhaasztalnál, és bögréből itták a bőrös tetejű kakaót.
A háttérben szinte mindenhol szólt a rádió. A tévé nappal még nem volt annyira fontos, hiszen az adásidő jóval rövidebb volt, mint ma, és sok helyen még fekete-fehér készülék állt a szobában. A rádió viszont egész nap társ volt, a zenés műsoroktól a hírekig.
Falun a vasárnap reggel sokszor a templommal kezdődött, különösen az idősebb generációnál. Városban kevesebben jártak misére, ott inkább a piac vagy egy rövid séta volt a délelőtti program. Az ünneplő ruha viszont mindkét helyen előkerült, hiszen vasárnap illett csinosan kinézni.
A gyerekeknek reggel gyakran az volt a feladatuk, hogy elmenjenek a sarki boltba tejért vagy kenyérért, ha éppen volt nyitva valami. A legtöbb üzlet ugyanis zárva tartott, így amit szombaton elfelejtettek megvenni, azt vasárnap már csak nehezen lehetett pótolni.
A vasárnapi ebéd, ami szent volt
Az ebéd volt a nap fénypontja, és a menü sok családnál évekig szinte változatlan maradt. Ha valaki megkérdezi az idősebbeket, mi volt a vasárnapi ebéd, a legtöbben ugyanazt a pár fogást sorolják.
| Fogás | Mi került az asztalra? |
|---|---|
| Leves | Húsleves vagy tyúkhúsleves, házi cérnametélttel |
| Főétel | Rántott hús vagy rántott csirke, sült csirke, töltött káposzta |
| Köret | Petrezselymes krumpli vagy krumplipüré, rizi-bizi |
| Mellé | Uborkasaláta, fejes saláta vagy savanyúság |
| Desszert | Piskóta, linzer, krémes vagy házi pogácsa |
A húslevest sokszor már reggel feltették, és lassan, órákig gyöngyözött a sparhelten vagy a gáztűzhelyen. A konyhát belengte az illata, és aki éppen arra járt, mindig kapott egy kanállal kóstolónak. A tésztát sok háziasszony még maga gyúrta, és a konyhaasztalon száradt.
Az ebédnél mindenki ott ült az asztalnál, és senki nem kelhetett fel, amíg az utolsó is be nem fejezte. A tévé ki volt kapcsolva, a beszélgetés pedig a hét eseményeiről, a rokonokról és az iskoláról szólt. Sok családban ilyenkor jöttek a nagyszülők is, így néha tíz-tizenkét ember is szorongott a szobában.
Ebéd után az asszonyok mosogattak, a férfiak pedig kicsit lepihentek, vagy kimentek az udvarra beszélgetni. A gyerekek számára ez volt a legnehezebb időszak, mert csendben kellett lenni, amíg a felnőttek szundítottak.
Délután: kirándulás, rokonlátogatás és focimeccs
Délután a családok jó része útnak indult. Akinek volt Trabantja vagy Wartburgja, az elvitte a családot a Balatonra, a Mátrába vagy egy közeli kirándulóhelyre. Akinek nem volt autója, az busszal, vonattal vagy egyszerűen gyalog indult el a közeli erdőbe vagy a ligetbe.
Nagyon népszerű volt a rokonlátogatás is. A vasárnap délután sok családnál azt jelentette, hogy meglátogatták a nagymamát, a keresztszülőket vagy a távolabbi rokonokat. A kávé mellé süteményt tálaltak, a gyerekek az udvaron játszottak, a felnőttek pedig a konyhában vagy a szobában beszélgettek.
A férfiak egy része viszont csak egy dologra figyelt: a focira. A vasárnapi bajnoki meccseket rengetegen hallgatták a rádióban, és a közvetítők hangja az ország szinte minden udvarán ott szólt. Aki tehette, kiment a helyi pályára is, ahol a kis falusi csapatok mérkőzései is szép számú közönséget vonzottak.
A gyerekek eközben a szabadban voltak, és ez természetes volt. Bújócska, fogócska, foci a grundon, biciklizés a falu végéig, és csak akkor mentek haza, amikor besötétedett. Senki nem aggódott, hogy hol vannak, mert mindenki tudta, hogy vacsorára úgyis előkerülnek.
Este: Tévémaci és korai lefekvés
Az este már a tévé körül zajlott. A család összegyűlt a készülék előtt, és együtt nézték azt a pár műsort, ami éppen ment. Választék nem nagyon volt, de ettől minden adásnak különleges súlya volt, és hétfőn az iskolában vagy a munkahelyen mindenki ugyanarról beszélt.
A kisebbek számára az este fénypontja a mese volt. A Tévémaci jelezte, hogy ideje ágyba bújni, és ezt a gyerekek többsége szó nélkül el is fogadta. A fogmosás, a pizsama és egy rövid esti ima vagy mese után már aludt is mindenki.
A felnőttek is korán feküdtek, hiszen másnap korán kezdődött a munka. A vasárnap este kicsit mindig szomorkás volt, mert vége lett a pihenésnek, de a hétfőt sokan nyugodtabban kezdték, mert a hétvégén tényleg ki tudtak kapcsolni.
Persze nem volt minden rózsaszín a hetvenes években, és sok mindenből hiány volt. Mégis, ha valaki ma visszagondol ezekre a vasárnapokra, általában mosolyogva teszi. A közös ebéd, a lassú délutánok és az esti mese olyan emlékek, amiket semmilyen modern kényelem nem tud pótolni.