1–2. Nem osztanak kéretlen tanácsot, és tudnak nemet mondani
Az első és talán legfontosabb szokás, hogy a boldog nagyszülők visszafogják magukat a tanácsokkal. Persze nekik is van véleményük arról, hogyan kellene altatni, etetni vagy öltöztetni a babát, de csak akkor mondják el, ha kérdezik őket. Tudják, hogy a fiatal szülők így is elég bizonytalanok, és nincs szükségük még egy hangra, ami kritizálja őket.
Ez nem azt jelenti, hogy soha nem szólnak, ha valami valóban fontos. Ilyenkor viszont négyszemközt, nyugodtan és szeretettel teszik, nem a vasárnapi ebéd közepén, a fél család előtt. Így a gyerekeik sokkal szívesebben fogadják meg a tanácsot.
A második szokás, hogy mernek nemet mondani. A boldog nagyszülők szeretik az unokáikat, de nem vállalják el minden hétvégén és minden délután a felügyeletüket, ha nincs hozzá erejük vagy kedvük. Tudják, hogy egy kimerült, kedvetlen nagymama senkinek nem jó.
Ha nemet mondanak, nem bűntudatból magyarázkodnak, hanem egyszerűen elmondják, hogy most nem fér bele. A gyerekeik ezt idővel elfogadják, és a közös idő ettől csak értékesebb lesz, hiszen akkor van, amikor mindenki örömmel van jelen.