1. Lakodalmas húsleves csigatésztával
A hetvenes és nyolcvanas évek lakodalmai egészen mások voltak, mint a mai esküvők. Nem volt catering, nem volt svédasztal és nem volt esküvőszervező: a falu vagy a rokonság asszonyai napokig főztek, sütöttek a kultúrházban vagy egy nagy sátor alatt. Az ételek sorrendje szinte mindenhol ugyanaz volt, és aki akkoriban volt lakodalomban, annak ma is összefut a nyál a szájában, ha rájuk gondol. Összegyűjtöttük a tíz legemlékezetesebb fogást.
Minden lakodalom a húslevessel kezdődött, és ez nem is akármilyen leves volt. Tyúkból, marhából, sok zöldséggel, órákon át, lassú tűzön főzték, hogy aranysárga és tiszta legyen. A tetejére csillogó zsírkarikák ültek, és a tányérban mindig ott volt a házi csigatészta.
A csigatészta külön fejezet volt a lakodalmak történetében. A lakodalom előtti hetekben az asszonyok és lányok összegyűltek, hogy közösen elkészítsék, és ez a csigacsinálás maga is ünnepnek számított. Beszélgettek, nevettek, énekeltek, miközben a kis tésztanégyzeteket egyenként a bordára tekerték.
A húsleves egyszerre volt ünnepi és laktató, és felkészítette a gyomrot a következő órák bőséges fogásaira. Sok helyen a vőfély rigmussal jelentette be a levest, és a násznép csak ezután kezdhetett hozzá.
2. Főtt hús tormával és paradicsommártással
A levesben főtt hús nem veszett kárba, hanem külön fogásként került az asztalra. Ez ma sokaknak szokatlan, de akkoriban természetes volt, hogy a húsleves után egy tálon a főtt marhahús, a tyúkhús és a leveszöldség következett. Mellé frissen reszelt torma vagy édeskés paradicsommártás járt.
A paradicsommártás receptje családonként és falvanként változott. Volt, ahol több cukorral, édesebben készítették, máshol savanykásabban, egy kevés ecettel. A gyerekek persze szinte mindig az édes változatot szerették, és kanállal ették volna, ha hagyják őket.
A frissen reszelt torma pedig a felnőttek kedvence volt. Olyan erős volt, hogy könnyet csalt a szemekbe, és nem egy vendég nevetve mondta, hogy most már biztosan kitisztult az orra a következő napokra. A torma egyébként a húsvéti sonka mellett a lakodalmak egyik állandó kísérője volt.
Ez a fogás ma szinte teljesen eltűnt az esküvői menükből, pedig egyszerű, ízletes és takarékos. Otthon, egy vasárnapi ebéd részeként ma is érdemes feltámasztani.
3. Pörkölt galuskával
A pörkölt a magyar lakodalmak igazi szíve volt. Régiótól függően készülhetett marhából, sertésből, birkából vagy akár kakasból, és hatalmas bográcsokban vagy üstökben rotyogott órákon át. A szakácsok titkos fortélyait apáról fiúra, anyáról lányra adták tovább.
A birkapörkölt különösen az Alföldön volt népszerű, ahol a lakodalmakra gyakran egy egész birkát vágtak le. A marhapörkölt és a sertéspörkölt viszont szinte mindenhol megjelent, mellé pedig frissen szaggatott galuska vagy főtt burgonya járt.
A jó lakodalmi pörkölt titka a sok hagyma, a türelem és a jó minőségű pirospaprika volt. A szakácsok nem siettek, és nem is lehetett őket siettetni. Aki megkóstolta, tudta, hogy ettől lesz igazán más, mint egy hétköznapi, gyorsan összedobott változat.
Sokan ma is azt mondják, hogy egyetlen étterem sem tud olyan pörköltet főzni, mint a régi lakodalmi szakácsok. Lehet, hogy ez csak a nosztalgia, de az is lehet, hogy a bogrács, a szabad tűz és az órákig tartó lassú főzés valóban utánozhatatlan.
4. Vegyes sült tál
A lakodalom egyik legvártabb pillanata az volt, amikor a pincérek vagy a felszolgáló asszonyok behozták a hatalmas, roskadásig megrakott sültes tálakat. Rántott hús, rántott csirke, sült csirkecomb, fasírt, sült oldalas és néha még rántott gomba vagy sajt is került rájuk.
A tálak méretei legendásak voltak, és senki sem hagyta el éhesen az asztalt. Sőt, a vendégek gyakran pakoltak is haza belőle a családnak, szalvétába vagy egy vászonkendőbe csavarva. Ez teljesen elfogadott szokás volt, hiszen a bőség a vendéglátás becsületéhez tartozott.
A rántott húst előző nap vagy kora hajnalban sütötték ki, hatalmas lábasokban, sok zsírban. A konyhában ilyenkor egész éjjel égtek a lámpák, és az asszonyok felváltva dolgoztak, hogy mire a vendégek asztalhoz ülnek, minden kész legyen.
Ma a vegyes sült tál főleg a nosztalgikus, falusi lakodalmakban maradt meg, de sokan még mindig elsőként ezt emlegetik, ha a régi esküvőkről beszélnek. Egyszerű étel volt, mégis az ünnep egyik szimbólumává vált.
5. Rizibizi és hasábburgonya
A sültek mellé elmaradhatatlan volt a köret, és a hetvenes-nyolcvanas években két nagy kedvenc uralta a lakodalmi asztalokat. Az egyik a rizibizi volt, vagyis a zöldborsós rizs, a másik pedig a ropogós hasábburgonya. Sok helyen mindkettő ott volt, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót.
A rizibizi színes, vidám köret volt, amely szépen mutatott a nagy tálakon. A zöldborsót sokszor a saját kertből szedték és fagyasztották le nyáron, kifejezetten a lakodalomra gondolva. A gyerekek persze gyakran kiválogatták belőle a borsót, amin a nagymamák mindig bosszankodtak.
A hasábburgonya ezzel szemben mindenkinek kedvence volt. Frissen, forrón, sósan fogyott a leggyorsabban, és a felszolgálók sosem tudtak elég gyorsan utánpótlást hozni. A konyhában ilyenkor folyamatosan sütötték, hogy mindig friss és ropogós legyen.
Érdekesség, hogy egyes vidékeken a párolt káposzta vagy a burgonyapüré is megjelent köretként, de a rizibizi és a hasábburgonya párosa volt a legelterjedtebb. Ez a kombináció a menzákról és az éttermekből is ismerős lehet a korszakból.
6. Savanyúság minden mennyiségben
A zsíros, bőséges lakodalmi ételek mellé elengedhetetlen volt a savanyúság. Az asztalokon tálakban sorakozott a csemegeuborka, a káposztasaláta, a csalamádé, a cékla és az almapaprika. Mindegyiket ősszel, gondosan eltett befőttesüvegekből vették elő.
A savanyúság nemcsak az ízek miatt volt fontos, hanem azért is, mert segített, hogy a nehéz, zsíros ételeket könnyebben lehessen fogyasztani. A lakodalmak több napig is eltartottak, és a vendégeknek bírniuk kellett a sok evést, ivást és táncot.
A csalamádé különösen népszerű volt. Ez egy vegyes savanyúság, amelybe káposzta, uborka, paprika, hagyma és néha zöld paradicsom is került. Minden háztartásnak megvolt a saját receptje, és a lakodalmakon büszkén tálalták a legjobb üvegeket.
Ma a savanyúság kicsit háttérbe szorult, de sokan még mindig úgy gondolják, hogy egy igazi lakodalmi ebéd nem lehet meg nélküle. Aki otthon tesz el, annak érdemes egy-két üveget a család ünnepi alkalmaira félretenni.
7. Aprósütemények garmadája
A régi lakodalmak egyik legszebb látványa a süteményes asztal volt. Hetekkel a nagy nap előtt a rokonság minden asszonya sütött valamit, és a végén több tucat különböző aprósütemény került a tálcákra. Linzer, isler, kókuszgolyó, mignon, zserbó, diós kifli, hókifli és még sok más.
A sütemények egyfajta verseny részei is voltak, hiszen minden asszony a legszebb és legfinomabb darabokat akarta elkészíteni. A vendégek pedig lelkesen kóstolgatták, és megbeszélték, kinek a linzere a legomlósabb, vagy ki süti a legszebb kókuszgolyót.
Mit szerettek a legjobban? Erről ma is viták folynak a nosztalgikus közösségi oldalakon. A leggyakrabban emlegetett kedvencek:
- linzer baracklekvárral, porcukorral megszórva
- kókuszgolyó rummal és csokoládéval
- isler csokoládébevonattal
- diós és vaníliás kifli
- zserbószelet diós-lekváros töltelékkel
A sütemények egy részét a vendégek a lakodalom végén hazavihették, ez volt a híres kóstoló vagy vendégvisszavivő. A gyerekek már napokkal előtte izgultak, hogy milyen finomságok kerülnek majd a csomagba.
8. Töltött káposzta éjfélkor
Az igazi lakodalmakban a töltött káposzta nem vacsorára, hanem éjfél után került az asztalra. Addigra a vendégek már órák óta táncoltak, és jólesett nekik egy újabb, laktató fogás. A hosszú órák alatt összeérett, savanykás-füstös káposzta ilyenkor a legfinomabb volt.
A töltött káposzta azért volt ideális éjféli étel, mert előre el lehetett készíteni, és minél tovább főtt, annál jobb lett. A szakácsok napokkal korábban nekiálltak, és hatalmas fazekakban rotyogtatták a lakodalom estéjéig.
Sok helyen a töltött káposzta tálalása külön rituálé volt. A vőfély bejelentette, a zenekar rázendített, és a felszolgálók nagy tálakkal vonultak be. A tetejére tejföl került, mellé friss kenyér, és a hangulat ettől újra fellendült.
Aki ma szeretné felidézni ezt az élményt, az otthon is elkészítheti a nagymamai receptet. Érdemes egy nappal korábban megfőzni, mert másnapra még finomabb lesz, ahogy a régi lakodalmakban is.
9. Menyasszonytorta
A hetvenes-nyolcvanas évek menyasszonytortái nem voltak olyan látványosak, mint a mai többemeletes cukrászati remekművek. Többnyire egy-két emeletes, habos, marcipános vagy krémes torta volt, a tetején egy kis menyasszony és vőlegény figurával. Mégis mindenki izgatottan várta a tortavágást.
A torta sokszor házi készítésű volt, a család legjobb süteménysütő asszonya készítette el. Máskor a helyi cukrászdából rendelték meg, ami akkoriban nagy dolognak számított. A díszítés egyszerű volt, de a hozzávalók minősége kiváló, és az íze sokszor felülmúlta a mai, csak mutatós tortákat.
A tortavágás ceremóniája ugyanúgy megvolt, mint ma: a menyasszony és a vőlegény együtt vágta fel az első szeletet, és a vendégek tapsoltak. Sok helyen ezt követte a menyasszonytánc, amikor a vendégek pénzért táncolhattak a menyasszonnyal.
A régi lakodalmi fotókon a torta gyakran ott áll a főasztal közepén, és sokan ma is őrzik azokat a képeket. Egy-egy ilyen fotó a családi albumban ma is mosolyt csal az ember arcára.
10. Hajnali korhelyleves
A lakodalom vége felé, hajnalban jött el a korhelyleves ideje. Ez egy savanyú, füstölt kolbászos, savanyú káposztás leves volt, amelyet a népi hagyomány szerint azért szolgáltak fel, hogy a mulatozóknak könnyebb legyen a másnap. Sok vendég szerint ez volt a lakodalom egyik legjobb fogása.
A korhelyleves tejföllel, sok pirospaprikával és néha egy kis tejszínnel készült. Az íze savanykás, füstös és laktató volt, és egy hosszú, átmulatott éjszaka után kifejezetten jólesett. A hajnali órákban a fáradt vendégek csendben kanalazták, miközben még egyszer átbeszélték az este eseményeit.
Sok helyen ez volt a jel, hogy a lakodalom lassan véget ér. A zenekar még eljátszotta az utolsó nótákat, a vendégek elbúcsúztak, és a friss házasok is elindulhattak haza. A szervezőknek viszont még hátravolt a nagy takarítás.
Ahogy a tíz fogásból is látszik, a régi lakodalmak nemcsak az ételekről, hanem a közösségről szóltak. Az asszonyok együtt főztek, a rokonság együtt ünnepelt, és ezek az ízek ma is összekötnek minket azokkal az időkkel. Te melyikre emlékszel a legszívesebben?