3. Zöldborsó
A zöldborsó azért trükkös eset, mert rengeteg családban hagyománya van. Sokan emlékeznek arra, hogy nagymama húslevesében is úszkált néhány borsószem, és ettől valahogy otthonosabbnak tűnt az egész. A gond az, hogy a borsó édes, lisztes zöldség, amely a hosszú főzés alatt ráadásul teljesen megváltozik.
Ha a borsó a kezdetektől a fazékban fő, a héja leválik, a belseje szétesik, és apró, zöldes szemcsékkel teríti be a levest. A lé zavaros lesz, a színe pedig az aranysárgából egy kissé fakó, zöldesbarna árnyalatba fordul, ami nem túl étvágygerjesztő látvány a vasárnapi asztalon.
A borsó édessége ráadásul felborítja a zöldségek kényes egyensúlyát. A sárgarépa és a fehérrépa már így is ad édességet a levesnek, ha ehhez még egy marék borsó is társul, könnyen émelyítő, főzelékszerű íz alakulhat ki, ami elnyomja a hús zamatát.
Ha nem akarsz lemondani róla, a megoldás itt is egyszerű. Főzd meg a borsót külön, sós vízben pár perc alatt, és csak tálaláskor szórd a tányérba a tésztával együtt. Így a gyerekek is megkapják a kedvencüket, a leves pedig tiszta marad.
