2. Karfiol
A karfiol a brokkoli közeli rokona, így nem meglepő, hogy nagyon hasonló gondokat okoz. Nálunk a szerkesztőségben is akadt olyan kolléga, aki esküdött rá, hogy a karfiol „krémesebbé” teszi a levest. A krémesség valójában annyit jelent, hogy a rózsák a hosszú főzés alatt szétesnek, és apró darabokban úsznak a lében.
Ez pedig a húsleves legnagyobb ellensége. A jó húsleves ismertetőjegye, hogy aranysárga és átlátszó, szinte látni a tányér alját. A széteső karfiol zavarossá, tejszerűvé teszi a levet, amit utána már semmilyen szűréssel nem lehet igazán helyrehozni.
Ízben sem sokkal jobb a helyzet. A karfiol is kénes vegyületeket tartalmaz, ha pedig túlfő, azt a jellegzetes, kicsit fülledt, káposztás aromát adja, ami a karfiolfőzeléknél még belefér, egy ünnepi erőlevesben viszont teljesen idegen.
A karfiolnak sokkal jobb helye van egy saját, önálló levesben vagy egy tepsiben, sajttal és tejföllel megsütve. Ott minden erénye érvényesül, és senki nem fogja hiányolni a húslevesből, ez biztos. Egy kis reszelt szerecsendióval pedig még különlegesebb lesz.
