7. Nem pirítod elég szépre a morzsát
Az utolsó, de talán legfontosabb lépés a zsemlemorzsa. Sokan egy kevés olajon gyorsan átforgatják, aztán csodálkoznak, hogy a gombóc sápadt és íztelen. A morzsa adja a gombóc ropogós, karamelles bundáját, ezért érdemes rászánni az időt.
A legjobb, ha vajon vagy zsíron, lassú tűzön, folyamatos kevergetés mellett pirítod aranybarnára. Ez eltarthat tíz percig is, de az illata már önmagában megéri. Vigyázz, mert a morzsa egy pillanat alatt megéghet, ha magára hagyod.
A cukrot a végén, a tűzről levéve keverd bele, különben a morzsa megéghet, a cukor pedig megkeseredhet. Egy csipet fahéj itt is jó szolgálatot tesz. A kész morzsát tedd egy tálba, és ebben forgasd meg a gombócokat.
A receptet mindenki a saját ízlése szerint alakítja, de van egy bevált alap, amelyből érdemes kiindulni. Ha a hétvégén szeretnéd kipróbálni, ezekre lesz szükséged:
- 1 kg lisztes burgonya, héjában főzve
- 25–30 dkg liszt, fokozatosan adagolva
- 1 tojás, 1 csipet só, 1 evőkanál vaj
- kb. 20–25 szem érett, magvaváló szilva
- fahéjas cukor vagy kockacukor a szilvába
- 15 dkg zsemlemorzsa, vaj és porcukor a bundához
Ha elkerülöd ezt a hét hibát, a szilvás gombócod puha, omlós és illatos lesz, pont olyan, mint régen a nagymamáé. És ne feledd: a gombóc sosem elég, ezért inkább főzz egy tállal többet.
