1–3. Természetes mozgás, cél és lassítás
Az első szokás a természetes mozgás. A kék zónákban élő idősek nem járnak edzőterembe, és nem futnak maratont. Ehelyett egész nap mozognak: gyalog mennek a boltba, lépcsőznek, kertészkednek, és ha kell, ők hozzák fel a fát a pincéből. A mozgás náluk nem külön program, hanem az élet része.
A második a cél. Az okinavaiak ezt ikigainak, a Nicoya-félszigeten élők plan de vidának hívják, és mindkettő azt jelenti: van miért reggel felkelni. Lehet ez a család, a kert, egy közösségi feladat vagy akár az unokák nevelése.
A harmadik a lassítás. Stressz mindenhol van, a kék zónákban is, de az ott élők rendszeresen lelassítanak. Van, aki délután szundít egyet, van, aki imádkozik, és van, aki egyszerűen leül egy pohár borral a teraszra.
Ezek a szokások elsőre apróságnak tűnnek. Együtt azonban egy olyan életritmust adnak ki, amelyben a test és a lélek is rendszeresen pihenhet, és ez hosszú távon sokat számít.