Egy gyerekkori emlék
Sokan emlékeznek arra, hogy a nagymamájuk időnként egy marék sót szórt a bejárati ajtó küszöbére, vagy egy kis tálkában sót tartott az ablakpárkányon. Gyerekként ezt furcsának találtuk, és ritkán kérdeztünk rá, felnőttként viszont sokan kíváncsiak lettek, mi állhatott a szokás hátterében. A válasz meglepően gazdag, és a néphit mellett egy nagyon is gyakorlati oka is van.
A só évezredek óta különleges helyet foglal el az emberek életében. Régen drága volt, hiszen nélküle nem lehetett tartósítani a húst és a zöldségeket, és a téli hónapokat sem lehetett volna átvészelni. Nem véletlen, hogy a só a bőség, a tisztaság és a védelem jelképévé vált sok kultúrában.
A magyar néphagyományban is számos szokás kötődött a sóhoz. Kenyeret és sót vittek az új házba, a sót a bölcsőbe is tették a csecsemő mellé, és a régiek szerint a só elűzte a rontást és a rossz szellemeket. A küszöbre szórt só ennek a hiedelemnek volt a része.
A következő oldalakon megnézzük, milyen jelentést tulajdonított a népi hagyomány a küszöbre szórt sónak. Azt is megmutatjuk, miért lehetett nagyon is észszerű ez a szokás, különösen a téli hónapokban.