A küszöb, mint határ
A néphitben a küszöb különleges hely volt: a határ a biztonságos otthon és a külvilág között. Ezért sok szokás és tilalom kötődött hozzá. Például nem volt szabad a küszöbön átnyújtani semmit, és a menyasszonyt is át kellett emelni rajta, hogy a házba ne lépjen be vele balszerencse.
A régiek úgy hitték, hogy a küszöbön keresztül nemcsak az emberek, hanem a rossz szellemek, a rontás és a betegség is bejuthatnak a házba. A só a hiedelem szerint egyfajta láthatatlan védőfalat képezett, amelyen a gonosz nem tudott átlépni. Ezért szórták a küszöbre vagy az ablakpárkányra.
Különösen bizonyos jeles napokon, például Luca-napon vagy újév előtt tartották fontosnak ezt a szokást, de sok helyen rendszeresen, minden takarítás után is megtették. A nagymamák ezt sokszor nem is magyarázták meg, egyszerűen így tanulták a saját anyjuktól.
Ma persze kevesen hiszik, hogy a só távol tartja a rossz szellemeket, de a szokás mögött álló gondolat, a családi otthon védelme, mindenki számára érthető. A küszöbre szórt só a gondoskodás és a biztonság jelképe volt.