5–6. Jelen vannak, és nem hasonlítgatnak
Az ötödik szokás a figyelem. Amikor az unokákkal vannak, akkor tényleg velük vannak, nem a telefonjukat nézik vagy a tévét bámulják. Leülnek a földre legózni, meghallgatják a hosszú, kissé zavaros történeteket, és kérdeznek, mert valóban kíváncsiak.
A gyerekek ezt nagyon is érzik. Sokan felnőttként is arra emlékeznek a legszívesebben, hogy a nagymama megtanította őket kártyázni, vagy a nagypapa mellett ülve horgásztak órákon át. Nem a drága ajándékok maradnak meg, hanem a közösen töltött idő.
A hatodik szokás, hogy nem hasonlítgatják az unokákat egymáshoz, és a saját gyerekeiket sem. Nem mondják, hogy a testvér már bezzeg tud olvasni, vagy hogy az unokatestvér sokkal jobban eszik. Tudják, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik, és mindegyik a maga módján értékes.
Ugyanez igaz a szülőkre is. A boldog nagyszülők nem emlegetik fel, hogy ők annak idején mennyivel jobban csinálták, és nem állítják párhuzamba a menyüket vagy a vejüket a többi családtaggal. Ez sok feszültséget megspórol a családban.