1–2. Hétfőn nem volt tévéadás, és mindenhol dohányoztak
Ha valaki ma egy időgéppel visszautazna 1985-be, a legtöbb dolgot ismerősnek, de sok mindent egészen furcsának találna. Ami akkor a hétköznapok természetes része volt, az ma sokszor elképzelhetetlennek tűnik, a fiatalok pedig el sem hiszik, hogy így éltünk. Összegyűjtöttünk tíz ilyen dolgot. Aki akkoriban volt fiatal, biztosan mosolyogva emlékszik vissza rájuk.
Az első, amit ma már alig hisz el valaki: a Magyar Televízióban hétfőnként adásszünet volt. Ilyenkor a képernyőn nem volt műsor, és a családok kénytelenek voltak mással elütni az estét. Sokan ilyenkor olvastak, beszélgettek, kártyáztak vagy átmentek a szomszédba egy kis traccsra. Ez a szokás egészen a nyolcvanas évek végéig megmaradt.
A második a dohányzás. Akkoriban szinte mindenhol lehetett rágyújtani: a munkahelyeken, az éttermekben, a presszókban, a vonatok dohányzó kocsijaiban, sőt sok helyen még a kórházak folyosóin is. Az asztalokon hamutartó állt, és a nemdohányzók is együtt éltek a füsttel, mert más lehetőségük nem volt.
Ma, amikor a zárt nyilvános helyeken tilos a dohányzás, nehéz elképzelni, milyen volt egy füstös presszóban ülni. A fiatalabb generáció számára ez szinte elképzelhetetlen, az idősebbek pedig sokszor megkönnyebbülve gondolnak arra, mennyit változott ezen a téren a világ.
3–4. Kulcs a nyakban és öv nélkül a hátsó ülésen
A harmadik a kulcsos gyerekek jelensége. Mivel a legtöbb szülő dolgozott, a gyerekek iskola után egyedül mentek haza, a lakáskulcsot pedig egy madzagon a nyakukban hordták. Hazaérve maguk melegítették meg az ebédet, megírták a leckét, majd kimentek játszani a lakótelep udvarára.
Ez ma sok szülő számára elképzelhetetlen, hiszen a gyerekeket általában elkísérik az iskolába, és ritkán hagyják őket sokáig egyedül otthon. Akkoriban azonban ez teljesen természetes volt, és a gyerekek nagyon korán megtanultak önállóan boldogulni. Sokan éppen ennek köszönhetik a mai talpraesettségüket.
A negyedik az autózás. A hátsó ülésen a gyerekek bekötetlenül ültek, gyakran egymás hegyén-hátán, vagy éppen a két első ülés közé hajolva figyelték az utat. Gyerekülés szinte sehol sem volt, és a biztonsági övet is sokan csak a város határán túl kötötték be, ha egyáltalán.
Ma már szigorú szabályok vonatkoznak a gyerekek szállítására, és a biztonsági öv használata mindenki számára kötelező. Az idősebbek gyakran mondják, hogy szerencséjük volt, hogy épségben megúszták azokat az utakat, amelyeken ma senki sem engedné így utazni a gyerekét.
5–6. Képeslapok és 36 kocka a filmen
Az ötödik a levélírás és a képeslapküldés. Ha valaki nyaralni ment, minden rokonnak és barátnak képeslapot küldött, és a postaládában is rendszeresen érkeztek levelek. A távol élő családtagokkal hosszú levelekben tartották a kapcsolatot, és egy levélre akár hetekig is várni kellett.
Ma egy üzenet pillanatok alatt eljut a világ másik végére, és a képeslapküldés szinte teljesen kiment a divatból. Sok családban azonban ma is őriznek egy dobozt a régi levelekkel és képeslapokkal, amelyek felbecsülhetetlen családi kincsnek számítanak.
A hatodik a fényképezés. Egy filmtekercsre általában 24 vagy 36 kép fért, ezért minden kattintást alaposan megfontoltak. A képeket aztán el kellett vinni előhívatni, és napokat kellett várni, mire kiderült, sikerültek-e. Gyakran csak ekkor derült ki, hogy valakinek csukva volt a szeme.
Ma egy telefonnal pillanatok alatt több száz képet készítünk, és azonnal látjuk az eredményt. A régi, papírra előhívott fotók azonban sokkal értékesebbnek tűnnek, és a családi albumok lapozgatása ma is különleges élmény.
7–8. Visszaváltható üvegek és papírtérkép
A hetedik a visszaváltható üvegek világa. A tejet, az üdítőt és a sört is üvegben vásárolták, és az üres üvegeket visszavitték a boltba, ahol pénzt kaptak érte. A gyerekek gyakran ebből szerezték a zsebpénzüket: összegyűjtötték a családi üvegeket, és a visszaváltásért cserébe fagyit vagy cukrot vehettek.
Ez a rendszer egyébként ma, a környezetvédelem jegyében, újra visszatért, hiszen Magyarországon is bevezették az italcsomagolások visszaváltását. Az idősebbek ilyenkor mosolyogva mondják, hogy ezt ők már negyven évvel ezelőtt is csinálták.
A nyolcadik a tájékozódás. Navigáció és mobiltelefon nélkül az emberek papírtérképpel utaztak, amelyet gyakran nehéz volt visszahajtogatni. Ha eltévedtek, megálltak, és megkérdezték a helyieket, merre kell menni. A kesztyűtartóban mindig ott lapult egy kopott autóatlasz.
Ma a telefon pontosan megmondja, hol kell fordulni, és hány perc múlva érünk célba. A régi térképes utazásoknak azonban megvolt a maguk varázsa, és sok családi kirándulás legszebb emléke éppen egy közös eltévedés volt.
9–10. Játék sötétedésig és nyugodt vasárnapok
A kilencedik a gyerekek szabadsága. Iskola után a gyerekek kint játszottak az udvaron, a grundon vagy az utcán egészen sötétedésig, és senki sem tudta pontosan, hol vannak. Mobiltelefon nem volt, a szülők egyszerűen kiabáltak az ablakból, amikor vacsoraidő volt.
A gyerekek fára másztak, bicikliztek, focizni mentek, és a lehorzsolt térd a mindennapok része volt. Ma sokan nosztalgiával gondolnak erre a szabadságra, és sajnálják, hogy a mai gyerekek kevesebb időt töltenek a szabad levegőn, és több időt a képernyők előtt.
A tizedik a vasárnapok nyugalma. Akkoriban a legtöbb bolt zárva volt vasárnap, és a családok ezt a napot a pihenésnek, a közös ebédnek és a rokonlátogatásnak szentelték. Nem volt bevásárlás, nem volt rohanás, csak a család és a vasárnapi húsleves illata.
Ahogy a tíz dologból is látszik, 1985 egészen más világ volt, mint a mai. Ha a korszak tárgyaira is kíváncsi vagy, ebben a cikkünkben összegyűjtöttük őket. Te melyikre emlékszel a legszívesebben?
