1–2. Hétfőn nem volt tévéadás, és mindenhol dohányoztak
Ha valaki ma egy időgéppel visszautazna 1985-be, a legtöbb dolgot ismerősnek, de sok mindent egészen furcsának találna. Ami akkor a hétköznapok természetes része volt, az ma sokszor elképzelhetetlennek tűnik, a fiatalok pedig el sem hiszik, hogy így éltünk. Összegyűjtöttünk tíz ilyen dolgot. Aki akkoriban volt fiatal, biztosan mosolyogva emlékszik vissza rájuk.
Az első, amit ma már alig hisz el valaki: a Magyar Televízióban hétfőnként adásszünet volt. Ilyenkor a képernyőn nem volt műsor, és a családok kénytelenek voltak mással elütni az estét. Sokan ilyenkor olvastak, beszélgettek, kártyáztak vagy átmentek a szomszédba egy kis traccsra. Ez a szokás egészen a nyolcvanas évek végéig megmaradt.
A második a dohányzás. Akkoriban szinte mindenhol lehetett rágyújtani: a munkahelyeken, az éttermekben, a presszókban, a vonatok dohányzó kocsijaiban, sőt sok helyen még a kórházak folyosóin is. Az asztalokon hamutartó állt, és a nemdohányzók is együtt éltek a füsttel, mert más lehetőségük nem volt.
Ma, amikor a zárt nyilvános helyeken tilos a dohányzás, nehéz elképzelni, milyen volt egy füstös presszóban ülni. A fiatalabb generáció számára ez szinte elképzelhetetlen, az idősebbek pedig sokszor megkönnyebbülve gondolnak arra, mennyit változott ezen a téren a világ.