7–8. Tárcsás telefon és a telefonkönyv
A hetedik a tárcsás telefon. Lassan kellett tárcsázni, és ha elrontottad, kezdhetted elölről. A zsinórt a lehető legmesszebbre húztuk, hogy legalább a folyosóra kijussunk egy kis magánéletért, és ha valaki nagyon dühös volt, látványosan le is csaphatta a kagylót.
A nyolcadik a telefonkönyv és a csínytevések. Az amerikai hozzászólók is emlegették a telefonos ugratásokat: a gyerekek kinyitották a telefonkönyvet, véletlenszerűen felhívtak valakit, és elváltoztatott hangon kérdeztek valami butaságot. Hívóazonosító nem volt, így a lebukás esélye is kicsi.
Ma ez elképzelhetetlen, hiszen minden hívásnál látszik a szám, és a gyerekek inkább üzenetet írnak, mint telefonálnak. Az a fajta izgalom, hogy ki lehet a vonal túlsó végén, szinte teljesen eltűnt.
Te melyik élményre emlékszel a legszívesebben? Ha van unokád vagy gyereked, meséld el neki valamelyiket. Lehet, hogy elsőre hitetlenkedni fog, de garantáltan kíváncsian hallgatja majd végig.
(Forrás)