4–6. A tévé, a levelek és a padon küldött cetli
A negyedik a tévé, ami egészen más volt, mint ma. Kevés csatorna volt, az antennát időnként igazítani kellett, és éjszaka véget ért az adás, utána csak a hangyák sercegtek a képernyőn. Nálunk ráadásul hétfőnként sokáig egyáltalán nem volt adás, és sok család ezt az estét beszélgetéssel vagy olvasással töltötte.
Az ötödik a kézzel írt levél. Képeslapok a nyaralásból, levelek a távoli rokonoktól, és a levelezőtársak, akikkel sosem találkoztunk személyesen, mégis évekig írtunk egymásnak. A postaláda kinyitása izgalmas pillanat volt, mert sosem lehetett tudni, mi vár benne.
A hatodik az órán küldött cetli. Az Upworthy olvasói is felidézték, milyen különleges módokon hajtogatták össze a papírt, hogy a tanár ne vegye észre. Nálunk is ugyanez ment: a cetli padról padra vándorolt, és ha lebukott, azt hangosan fel kellett olvasni az egész osztály előtt.
Ezek az apró papírdarabok és levelek ma sok családban dobozokban várják, hogy valaki újra elővegye őket. Érdemes megtenni, mert egy régi képeslap többet mesél egy korszakról, mint bármilyen fénykép.