Nem mindegy, hogyan mondod
Mindannyian ismerünk olyan embert, akivel valahogy mindig feszült a beszélgetés, pedig soha nem mond semmi kifejezetten bántót. Az is lehet, hogy néha mi magunk vagyunk ez az ember, csak nem vesszük észre. A kommunikációban ugyanis gyakran nem a tartalom, hanem a megfogalmazás okozza a bajt.
John Bowe amerikai beszédtréner és szerző a CNBC-nek adott interjújában hét olyan gyakori mondatot sorolt fel, amelyekkel szerinte rossz benyomást keltünk, akár a munkahelyen, akár a családban. Ezek a kifejezések sokszor teljesen ártatlannak tűnnek, mégis lekezelőnek, nagyképűnek vagy elutasítónak hatnak.
A mondatok angolul hangzottak el, de mindegyiknek megvan a magyar megfelelője, és valószínűleg te is hallottad már őket, vagy éppen te magad mondtad. Nem kell miattuk szégyenkezni, de érdemes odafigyelni rájuk.
Mindegyik mondatnál leírjuk, miért hat rosszul, és mit érdemes mondani helyette. Néha egyetlen szó cseréje is elég ahhoz, hogy egy beszélgetés egészen más hangulatban folytatódjon.
1–3. „Nem akarod…?”, „A helyzet az…” és „Ugye?”
Az első a „Nem akarnád megcsinálni…?” típusú kérés. Bowe szerint ez álszerény udvariasság, ami különösen akkor hat lekezelőnek, ha valójában utasításról van szó. Mindenki tudja, hogy nem kérdés, csak úgy van becsomagolva. Helyette mondd egyenesen, például: „Megtennéd nekem, hogy…?”, vagy egyszerűen kérd meg rá.
A második a „Na, a helyzet az, hogy…” kezdetű mondat. A szakértő szerint ez önteltnek és fontoskodónak hat, mintha a beszélő lenne az egyetlen, aki átlátja a dolgokat. Helyette inkább azt mondd: „Szerintem…”, ami szerényebb, és a másiknak is teret hagy.
A harmadik a mondat végére biggyesztett „ugye?”. Bowe szerint ez rámenős, retorikai nyomásgyakorlás, amivel szinte kicsikarjuk a másik egyetértését. Ha valóban kíváncsi vagy a véleményére, kérdezz semlegesen, és hagyd, hogy ő döntse el, egyetért-e.
Ezek a mondatok különösen a munkahelyen okoznak gondot, ahol a kollégák gyorsan megérzik, ha valaki fölényesen beszél velük. Egy kis odafigyeléssel azonban könnyen lecserélhetők.
4–5. „Oldd meg!” és „Ez van.”
A negyedik a „Hát, oldd meg valahogy!” típusú válasz. Bowe szerint ez lezárja a beszélgetést, és sértő is, mert azt üzeni, hogy nem érdekel a másik problémája. Különösen vezetőknél gyakori, és nagyon rombolja a bizalmat. Helyette mondd: „Beszéljük meg, és találjunk együtt megoldást.”
Az ötödik a „Ez van.” vagy „Ez van, ezt kell szeretni.” A szakértő szerint ez valójában annyit jelent: ne panaszkodj. Lehet, hogy jó szándékkal mondjuk, hogy a másik elfogadja a helyzetet, de ő inkább úgy érzi, hogy lekezeltük.
Helyette Bowe azt javasolja, hogy mutass együttérzést: „Ez nagyon nehéz, sajnálom, hogy ezen kell keresztülmenned.” Ez nem oldja meg a problémát, de a másik érezni fogja, hogy meghallgattad.
Ez a két mondat a családi beszélgetésekben is gyakran előkerül. Ha legközelebb a párod vagy a gyereked panaszkodik valamire, figyeld meg, mit mondasz, és próbáld ki az együttérző változatot.
6–7. „Nyilvánvalóan” és „Ha az őszinte véleményemet akarod…”
A hatodik a „nyilvánvalóan” vagy „egyértelműen” szó. Bowe szerint ez azt üzeni, hogy aki nem ért egyet, az téved, és ez nagyképűnek hat. Ráadásul ami az egyiknek nyilvánvaló, az a másiknak egyáltalán nem az. A szakértő tanácsa egyszerű: hagyd el ezt a szót, a mondat nélküle is ugyanolyan erős.
A hetedik a „Ha az őszinte véleményemet akarod hallani…” kezdetű mondat. Bowe szerint ez a kéretlen gorombaság álcája. Aki így kezd, szinte mindig valami bántót akar mondani, és az „őszinteség” csak felmentést ad hozzá.
Ha valóban el kell mondanod valami kellemetlent, a szakértő azt javasolja, hogy tompítsd a megfogalmazást egy „talán” vagy „lehet, hogy” kifejezéssel. Ha pedig már kicsúszott valami bántó, kérj bocsánatot, mert ez sokkal többet ér, mint bármilyen magyarázkodás.
A jó kommunikáció nem azt jelenti, hogy soha nem mondunk kellemetlen dolgokat. Azt jelenti, hogy úgy mondjuk el őket, hogy a másik meghallgathassa. Ha ebből a hét mondatból csak egyet-kettőt lecserélsz, a környezeted hamar észre fogja venni a különbséget.
(Forrás)