3. Sparhelt
A sparhelt a régi, fával vagy szénnel fűtött konyhai tűzhely neve. A szó a német Sparherd kifejezésből ered, és nagyszüleink konyhájának szíve volt: ezen főztek, ez melegítette a helyiséget, és a tetején mindig ott rotyogott valami.
A sparhelt mellett telt a téli esték nagy része. A család körülötte ült, a macska a melegebb oldalán aludt, a sütőjében pedig a legfinomabb krumpli és tökfőzelék készült, amit valaha ettünk.
A sparhelten főzni külön tudomány volt. Tudni kellett, hová tegyük az edényt, hogy lassan vagy gyorsan főjön, mennyi fát rakjunk rá, és mikor kell kinyitni a sütő ajtaját. Ezt a tudást a nagymamák generációról generációra adták tovább.
Ma néhány vidéki házban még megtalálható, és sokan nosztalgiával gondolnak vissza rá. Van, aki szerint a sparhelten főzött étel íze semmivel sem pótolható.
