2. Kaláka
A kaláka egy olyan szó, amelynek jelentése mögött egy egész régi életforma rejlik. A kaláka a falusi közösségek kölcsönös segítségen alapuló közös munkáját jelentette, amikor a szomszédok, rokonok összefogtak egy nagyobb feladat elvégzésére.
Kalákában építettek házat, fosztottak kukoricát, tollat fosztottak vagy aratták le a termést. A munkáért nem járt fizetség, de a gazda megvendégelte a segítőket, és ha náluk volt szükség segítségre, ő is ment.
A kaláka nemcsak a munkáról szólt, hanem a közösségről is. Ezek az alkalmak gyakran mulatsággal, énekléssel és beszélgetéssel végződtek, és a fiatalok számára az ismerkedés egyik fontos helyszínei voltak.
A szó ma újra reneszánszát éli bizonyos körökben, például a közösségi kertekben vagy az önkéntes akciókban. A lényege ugyanaz: együtt könnyebb, mint egyedül.
