5. A személyes beszélgetést többre tartod bármilyen üzenetnél
Régen, ha beszélni akartunk valakivel, átmentünk hozzá, vagy felhívtuk a vezetékes telefonon. Nem volt üzenetküldés, nem voltak hangulatjelek, és ha valami fontosat akartunk mondani, azt a szemébe mondtuk.
Ez a szokás ma is megmaradt sokunkban. Egy fontos hírt inkább személyesen vagy telefonon mondunk el, mint egy rövid üzenetben. Úgy érezzük, hogy egy igazi beszélgetés, ahol látjuk a másik arcát és halljuk a hangját, sokkal többet ér minden írásos üzenetnél.
A fiatalabbak számára ez néha furcsa, hiszen ők gyakran kényelmetlennek érzik a telefonhívást, és inkább írnak. A kilencvenes évek előtt születettek viszont tudják, hogy egy jó beszélgetés a konyhaasztal mellett, egy kávé vagy egy pohár bor mellett semmivel sem pótolható.
Ez a tulajdonság a kapcsolatainkban is megmutatkozik. Hűségesebb barátok vagyunk, jobban odafigyelünk a másikra, és nem a telefonunkat nézzük, amikor valaki beszél hozzánk. A figyelem ugyanis a legszebb ajándék, amit egy másik embernek adhatunk.
