2. Tudsz várni
A kilencvenes évek előtt a türelem nem erény volt, hanem szükségszerűség. Ha megtetszett egy dal a rádióban, napokig vártunk, hogy újra lejátsszák, és közben ott ültünk a magnó mellett, ujjunkat a felvétel gombon tartva. Ha levelet írtunk, hetekig vártuk a választ.
A kedvenc mesénket is csak egy adott időpontban lehetett megnézni, és ha lemaradtunk róla, akkor egyszerűen lemaradtunk. Nem volt visszanézés, nem volt streaming, nem volt azonnali kielégülés. Az esti mese hét óra előtt pontosan kezdődött, és az egész család a televízió előtt ült.
Ez a várakozás meg is tanított valamire. Aki így nőtt fel, az ma is jobban tudja kezelni, ha valami nem azonnal történik meg. Nem ideges, ha egy weboldal lassan tölt be, és nem esik kétségbe, ha a csomag nem érkezik meg másnap.
A fiatalabbak számára ez néha nehezen érthető, hiszen ők egy olyan világban nőttek fel, ahol szinte minden egy kattintásra elérhető. A türelem viszont ma is az egyik legértékesebb tulajdonság, és sokan közülünk hálásak azért, hogy ezt gyerekként megtanulhatták.
