4. A régi sérelmeket
Mindannyian hordozunk magunkban régi sebeket. Egy testvér, aki évtizedekkel ezelőtt megbántott, egy barát, aki cserben hagyott, egy volt kolléga, aki igazságtalanul bánt velünk. Ezek az emlékek néha évtizedekig kísérnek, és újra meg újra felszínre törnek.
Hatvan felett érdemes feltenni magunknak a kérdést: megéri még cipelni ezeket? A harag és a sértettség sokkal jobban árt nekünk, mint annak, akire haragszunk. Elveszi az energiánkat, a nyugalmunkat, és sokszor olyan kapcsolatokat is tönkretesz, amelyek még menthetőek lennének.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, vagy hogy helyesnek tartjuk. Inkább azt, hogy elengedjük a fájdalmat, és nem hagyjuk, hogy a múlt tovább mérgezze a jelenünket.
Ha van valaki, akivel évek óta nem beszélsz egy régi sérelem miatt, gondolkodj el azon, hogy felhívod. Egy telefonhívás, egy levél vagy egy rövid üzenet néha csodákra képes, és az idő nem végtelen, hogy halogassuk az ilyen lépéseket.
