1. „A sírás a gyengeség jele.”
Az érzelmi intelligencia talán a legfontosabb képesség, amelyet az iskolában soha nem tanítottak nekünk. Arról szól, hogy felismerjük és kezelni tudjuk a saját érzéseinket, és megértsük másokét. Sokat elárul róla az is, hogyan beszélünk. Az amerikai Parade magazin két pszichológust, Dr. Kibby McMahont és Dr. Gina Radice-Vellát kérdezte meg arról, mely mondatokat kerülik az érzelmileg intelligens emberek, és mit mondanak helyettük.
Az első mondat sokunk fülében ismerősen cseng, hiszen generációk nőttek fel vele. „Ne sírj, a nagyfiúk nem sírnak” vagy „ne legyél már ilyen érzékeny”, mondták sok gyereknek. Dr. McMahon szerint azonban a sírás teljesen természetes, és fontos módja annak, hogy kifejezzük a szomorúságunkat.
Aki visszafojtja a könnyeit, az nem lesz erősebb, csak magában hordja tovább a fájdalmat. A kimondatlan, feldolgozatlan érzések pedig előbb-utóbb máshol, ingerlékenység, álmatlanság vagy testi panaszok formájában jönnek elő.
Mit mondj helyette? A pszichológus szerint például ezt: „Nyugodtan sírj, bátorság kell ahhoz, hogy megmutasd, mit érzel.” Ez a mondat nem gyengeségnek, hanem erőnek láttatja a könnyeket, és biztonságot ad annak, aki éppen nehéz pillanatot él át.
2. „Nem kellene így érezned.”
Ezt a mondatot általában jó szándékkal mondjuk, hiszen szeretnénk, ha a másik jobban lenne. Dr. Radice-Vella szerint azonban az érzelmileg intelligens emberek tudják, hogy mások érzései jogosak, akkor is, ha mi másképp élnénk meg ugyanazt a helyzetet.
Amikor azt mondjuk valakinek, hogy nem kellene így éreznie, valójában azt üzenjük, hogy az érzései rosszak vagy túlzóak. Ettől a másik nem fog jobban lenni, csak még magányosabbnak és meg nem értettnek érzi magát.
Az érzéseket nem lehet parancsszóra kikapcsolni. Aki szomorú, csalódott vagy dühös, annak először arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa és elfogadja, és csak utána jöhetnek a tanácsok és a megoldások.
Mit mondj helyette? „Értem, miért érzed így” vagy „Látom, honnan jön ez az érzés.” Ezek a mondatok nem feltétlenül jelentik azt, hogy egyetértesz, csak azt, hogy tiszteletben tartod a másik ember élményét.
3. „Én sosem vagyok dühös.”
Vannak, akik büszkék arra, hogy soha nem dühösek, és ezt az önuralom jelének tartják. Dr. McMahon szerint azonban ez a mondat inkább arról árulkodik, hogy az illető nincs tisztában az érzelmei teljes skálájával.
A düh ugyanolyan természetes érzés, mint az öröm vagy a szomorúság. Jelzi, ha valami igazságtalan, ha megsértették a határainkat, vagy ha valami nagyon fontos számunkra. Aki soha nem érzi, az valószínűleg csak elnyomja.
Az elfojtott düh pedig nem tűnik el. Gyakran passzív agresszióként, sértődöttségként, csendes duzzogásként vagy váratlan kirobbanásként jön elő, és sokkal több kárt okoz, mint ha időben, higgadtan kimondanánk.
Mit mondj helyette? A pszichológus szerint például ezt: „Nem vagyok gyakran dühös, de ha mégis, tudom, hogyan nyugtassam meg magam.” Ez a mondat elismeri az érzést, és azt is megmutatja, hogy képesek vagyunk kezelni.
4. „Ezt most nem bírom.”
Mindannyiunkkal előfordul, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Dr. Radice-Vella szerint azonban az érzelmileg intelligens emberek ritkán mondják ki, hogy nem bírják a helyzetet, mert ez a mondat az önbizalom hiányát tükrözi, és azt, hogy nem hiszünk a saját megküzdési képességünkben.
A szavainknak ereje van. Ha folyamatosan azt ismételjük, hogy nem bírjuk, az agyunk is elkezdi elhinni, és valóban kevésbé leszünk képesek szembenézni a nehézségekkel. Ez egy önbeteljesítő jóslat, amelyből nehéz kitörni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy tagadnunk kellene a nehézségeket. Nyugodtan elismerhetjük, hogy egy helyzet nehéz, fárasztó vagy fájdalmas, de közben nem kell lemondanunk arról, hogy meg tudjuk oldani.
Mit mondj helyette? „Megoldom” vagy „Ezt is megcsinálom.” Ha pedig segítségre van szükséged, azt is nyugodtan kimondhatod: „Ez most nehéz, segítenél?” Ez nem gyengeség, hanem bölcsesség.
5. „Tudnod kellene, miért vagyok ideges.”
Ez talán a párkapcsolatok egyik leggyakoribb mondata, és sokunknak ismerős. Megsértődünk, hallgatunk, és azt várjuk, hogy a másik magától rájöjjön, mi a baj. Dr. McMahon szerint azonban mások nem tudnak gondolatot olvasni, és a kommunikáció elengedhetetlen.
Aki azt várja, hogy a párja vagy a barátja kitalálja, mi bántja, az gyakran csalódni fog. A másik fél ugyanis sokszor nem is tudja, mit rontott el, és a hallgatás csak még nagyobb feszültséget és távolságot teremt.
Egy hosszú házasságban különösen könnyű beleesni ebbe a csapdába. Azt gondoljuk, hogy annyi év után a párunk már ismer minket annyira, hogy magától tudnia kellene. Pedig az emberek változnak, és a legjobb szándék mellett is könnyű félreérteni a másikat.
Mit mondj helyette? A pszichológus szerint: „Igen, most elég ideges vagyok. Beszéljünk róla.” Ez a mondat őszinte, nyitott, és esélyt ad a másiknak arra, hogy megértse és segítsen.
6. „Én már csak ilyen vagyok.”
Ez a mondat gyakran akkor hangzik el, amikor valaki kritikát kap, vagy amikor valaki megjegyzi, hogy egy viselkedésünk bántó volt. Dr. Radice-Vella szerint azonban ez a mondat a visszajelzésekkel szembeni ellenállásról és a fejlődés elutasításáról árulkodik.
Az „én már csak ilyen vagyok” valójában azt jelenti: nem akarok változni, fogadd el. Ez lezárja a beszélgetést, és a másik fél úgy érezheti, hogy az érzései nem számítanak.
Az érzelmileg intelligens emberek tudják, hogy mindannyian képesek vagyunk fejlődni, bármilyen korban. Nem kell teljesen megváltozni, de egy-egy szokáson, reakción vagy mondaton lehet dolgozni, ha az fontos azoknak, akiket szeretünk.
Mit mondj helyette? „Szeretnék ezen dolgozni.” Ez a mondat nem ígéri, hogy holnaptól minden más lesz, de megmutatja, hogy komolyan veszed a másikat, és nyitott vagy a változásra.
7. „Miért vagy ilyen érzékeny?”
Az utolsó mondat talán a leggyakrabban elhangzó bántó mondat, amelyet sokan észre sem vesznek. Dr. McMahon szerint ez a kérdés ítélkező hangvételű, és érvényteleníti a másik ember érzelmi reakcióit.
Amikor valakit érzékenynek nevezünk, gyakran azt sugalljuk, hogy a probléma nem abban van, amit mondtunk vagy tettünk, hanem abban, ahogyan ő reagál. Ez áthárítja a felelősséget, és a másik fél megszégyenülve, értetlenül marad.
Az érzékenység egyébként egyáltalán nem hiba. Az érzékeny emberek gyakran nagyon empatikusak, figyelmesek, és jobban észreveszik mások érzéseit is. Ez a tulajdonság sok helyzetben kifejezetten értékes.
Mit mondj helyette? „Segíts megérteni, mit érzel.” Ez a mondat kíváncsiságot és nyitottságot fejez ki, és lehetőséget ad arra, hogy a félreértés helyett valódi beszélgetés alakuljon ki.
Összességében az érzelmi intelligencia nem veleszületett adottság, hanem fejleszthető képesség. Már azzal is sokat teszel érte, ha odafigyelsz a szavaidra. Ha pedig kíváncsi vagy, milyen jelek utalnak még arra, hogy okosabb vagy az átlagnál, olvasd el ezt a cikkünket.
(Forrás)