2. Szilvás gombóc
Kevés étel idézi fel annyira a nagymamai konyhát, mint a szilvás gombóc. A krumplis tésztába rejtett, fahéjas cukorral töltött szilva, amelyet pirított zsemlemorzsában forgattak meg, sok családban igazi ünnepnek számított. Kora ősszel, amikor a szilva a legédesebb, szinte minden héten került belőle az asztalra.
Hogy miért szorult háttérbe? Leginkább azért, mert időigényes. A krumplit meg kell főzni, áttörni, a tésztát bedagasztani, a gombócokat egyenként formázni. Egy dolgozó családban hétköznap este ez valóban sok, de egy hétvégi délután közös programnak kifejezetten jó, az unokák imádják gyúrni és formázni a gombócokat.
A hozzávalók egyébként szinte bármelyik kamrában megtalálhatók, és egy közepes családnak nagyjából harminc gombóc készül belőlük. A szilvát érdemes kimagozni, a helyére pedig egy csipetnyi fahéjas cukrot tenni. Ehhez a mennyiséghez ennyire lesz szükség:
- 1 kg főtt, áttört krumpli
- kb. 30 dkg liszt
- 1 tojás, csipet só
- szilva, kristálycukor és fahéj a töltéshez
- zsemlemorzsa és vaj a pirításhoz
A régi receptek titka, hogy a tésztát nem szabad túlgyúrni, mert ragacsos lesz. A gombócokat enyhén forrásban lévő, sós vízben érdemes főzni, és amikor feljönnek a víz tetejére, még pár percig hagyni kell őket. Utána már csak a vajon pirított morzsa következik, és kész is a tökéletes őszi ebéd.
