A vasárnapi ebéd, ami szent volt
Az ebéd volt a nap fénypontja, és a menü sok családnál évekig szinte változatlan maradt. Ha valaki megkérdezi az idősebbeket, mi volt a vasárnapi ebéd, a legtöbben ugyanazt a pár fogást sorolják.
| Fogás | Mi került az asztalra? |
|---|---|
| Leves | Húsleves vagy tyúkhúsleves, házi cérnametélttel |
| Főétel | Rántott hús vagy rántott csirke, sült csirke, töltött káposzta |
| Köret | Petrezselymes krumpli vagy krumplipüré, rizi-bizi |
| Mellé | Uborkasaláta, fejes saláta vagy savanyúság |
| Desszert | Piskóta, linzer, krémes vagy házi pogácsa |
A húslevest sokszor már reggel feltették, és lassan, órákig gyöngyözött a sparhelten vagy a gáztűzhelyen. A konyhát belengte az illata, és aki éppen arra járt, mindig kapott egy kanállal kóstolónak. A tésztát sok háziasszony még maga gyúrta, és a konyhaasztalon száradt.
Az ebédnél mindenki ott ült az asztalnál, és senki nem kelhetett fel, amíg az utolsó is be nem fejezte. A tévé ki volt kapcsolva, a beszélgetés pedig a hét eseményeiről, a rokonokról és az iskoláról szólt. Sok családban ilyenkor jöttek a nagyszülők is, így néha tíz-tizenkét ember is szorongott a szobában.
Ebéd után az asszonyok mosogattak, a férfiak pedig kicsit lepihentek, vagy kimentek az udvarra beszélgetni. A gyerekek számára ez volt a legnehezebb időszak, mert csendben kellett lenni, amíg a felnőttek szundítottak.