7–9. Javítás, hála és a nehézségek elfogadása
A hetedik szokás a javítás. A nagymama megstoppolta a zoknit, a nagypapa megragasztotta a széket, és a szerszámokat évtizedekig használták. Semmit nem dobtak ki, ami még rendbe hozható volt. Ma egy elromlott kenyérpirítót gondolkodás nélkül kidobunk, pedig sokszor csak egy apró alkatrész hibás.
A nyolcadik a hála. Az amerikai szerző arról ír, hogy étkezés előtt imádkoztak, és a gyerekek így tanulták meg megbecsülni azt, ami az asztalra került. Nem kell feltétlenül vallásosnak lenni ahhoz, hogy átvegyük ezt a szokást: egy rövid pillanat, amikor megköszönjük az ételt, már sokat számít.
A kilencedik szokás a nehézségek elfogadása. A nagyszüleink nem kímélték túlságosan a gyerekeiket, és megtanították nekik, hogy a küzdelem az élet része. Williams szerint a nehézségekből nem menekülni kell, hanem építkezni belőlük.
Persze nem kell mindent visszahozni, ami régen volt, és nem minden volt jobb. De ha csak egy-két szokást átveszünk ebből a listából, a családunk és a környezetünk is érezni fogja a különbséget. A vasárnapi ebéd például már a jövő héten elkezdődhet.
(Forrás)