5–6. A szódásszifon és a kazettás magnó
Az ötödik a szódásszifon, ami szinte minden konyhában ott állt. A patront be kellett csavarni, a szifont fel kellett tölteni, és utána frissen lehetett fröccsöt vagy szörpöt keverni. A szódásüveg cseréje a sarki boltban pedig külön program volt.
A szódásszifon a vendégvárás elengedhetetlen kelléke volt. Nélküle nem lehetett fröccsöt adni, és egy családi összejövetelen gyakran a házigazda feladata volt, hogy mindig legyen tele. Ma újra egyre többen vásárolnak, főleg a műanyag palackok csökkentése miatt.
A hatodik a kazettás magnó. A fiatalok a rádióból vették fel a kedvenc számaikat, és mindig figyelni kellett, hogy a műsorvezető ne kezdjen bele a dal elejébe vagy végébe. A gyűrött szalagot ceruzával tekerték vissza, és ezt a mozdulatot ma is mindenki ismeri, aki abban az időben volt fiatal.
A magnó mellett a kazetták gondosan feliratozott dobozai sorakoztak. Sok családban ma is megvannak, és bár már alig van mivel lejátszani őket, senki nem szívesen dobja ki ezeket a saját kézzel összeállított válogatásokat.