2. Sok dió, hideg tél
Egy másik közismert népi megfigyelés szerint, ha ősszel rendkívül bő a dió- vagy a makktermés, hideg, hosszú télre kell számítani. A régiek úgy gondolták, hogy a természet így gondoskodik arról, hogy az állatoknak, a mókusoknak és a madaraknak elegendő élelem jusson a zord hónapokra.
Ez a hiedelem főleg a falvakban volt elterjedt, ahol az emberek nap mint nap együtt éltek a természettel. A diófák alatt gyűjtögetve könnyen feltűnt, ha az átlagosnál sokkal több termés hullott le, és ezt azonnal a tél előjelének tekintették.
A valóságban a bő termés inkább a korábbi hónapok időjárásától, a virágzás idején uralkodó körülményektől függ. A dió és a makk termése ráadásul természetes módon is ingadozik évről évre, a jövő télről tehát nem sokat árul el.
Ettől függetlenül egy bő dióév mindig öröm, hiszen jut belőle a karácsonyi bejglibe, a diós kiflibe és a téli süteményekbe is. A nagymamák ilyenkor gondosan leszárították és elraktározták a termést.