Formázás és türelem
A megkelt tésztából kisebb gombócokat formázunk, nagyjából húsz huszonöt darabot. Kissé lelapítva újabb pihenőt kapnak, amíg a méretük látványosan megnő. Ez a második kelesztés teszi igazán levegőssé a belsejét.
Az olajat érdemes körülbelül százhetven fokra melegíteni. Ha túl forró, gyorsan megpirul a külseje, miközben a közepe nyers marad. Ha nem elég meleg, megszívja magát. A fánkokat mindkét oldalukon aranybarnára sütjük, majd papírtörlőn lecsepegtetjük.
A lekvár és a porcukor teszi teljessé
Amikor kissé kihűltek, jöhet a töltés. Egy nyomózsákkal oldalról juttatjuk bele a lekvárt. Sokan a baracklekvárra esküsznek, mások a savanykásabb változatokat kedvelik. Ez már ízlés kérdése.
A tetejére kerülő porcukor nemcsak dísz, hanem az élmény része. Ahogy az első harapásnál a puha tészta találkozik a gyümölcsös töltelékkel, érthetővé válik, miért maradt népszerű ez a sütemény generációkon át.
A fánksütés kicsit macerásabb, mint egy kevert tészta összeállítása, de van benne valami közösségi. Jó érzés együtt állni a tűzhely mellett, figyelni, ahogy sülnek, és még melegen megkóstolni az első darabot. Ez az a pillanat, amiért érdemes belevágni.
Ajánló: Támogatja az alvást ez az ital, a magyarok szinte egyáltalán nem isszák
