Gyerekkoromban a palócleves rendszeresen ott gőzölgött az asztalon. Nem volt nagy felhajtás körülötte, mégis mindig elfogyott az utolsó cseppig. Felnőttként jöttem rá, mennyire jól el van találva ez az étel, és hogy nekem is gyakrabban kéne elkészíteni.
Nem egy bonyolult leves, inkább olyan, amit az ember ösztönösen főz. Van benne hús, zöldség, tejföl, egy kis paprika, és az az ízvilág, amit sokan gyerekkorukból ismernek. Pont ezért működik jól családi ebédeknél, de egy hűvösebb hétköznapon is.
Hozzávalók
- 60 dkg sertéscomb
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 40 dkg zöldbab
- 2 db burgonya
- 2 db sárgarépa
- 1 csokor petrezselyem
- 3 evőkanál olaj
- 1 teáskanál pirospaprika
- só és bors ízlés szerint
- 1 mokkáskanál őrölt kömény
- 1 db babérlevél
- 2 dl tejföl
- 1 evőkanál liszt
Az alapok előkészítése
A palóclevesnél sokat számít, hogy minden alapanyag rendben legyen, mire a fazékhoz érünk. A sertéshúst érdemes alaposan megmosni, szárazra törölni, majd egyenletes kockákra vágni, hogy főzés közben egyformán puhuljon meg.
A zöldségek előkészítése sem sietős munka. A vöröshagyma és a fokhagyma aprításánál már érezni lehet, hogy jó irányba haladunk, a zöldbab darabolása, a burgonya és a sárgarépa felkockázása pedig megadja azt a ritmust, amitől a főzés nem teher, hanem kikapcsolódás.
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
