Hónap végén is jól jön, mert olcsó, de sokszor egyszerűen csak megkívánja az ember: a krumplis tészta az a laktató, egyszerű étel, amit szinte mindenki a gyerekkorából ismer. A nagymamák asztalán éppúgy ott volt, mint a menzán, és repeta nélkül ritkán állt fel tőle valaki.
Pedig nem mindegy, hogyan készül. A falusi háziasszonyok szerint az igazi krumplis tészta nem száraz és nem fakó, hanem szaftos, piros, és érezni rajta a füstölt szalonna ízét. Ehhez nem kell drága alapanyag, csak néhány apró fogás, amit a régiek még tudtak, ma viszont sokan kihagynak.
Krumplis tészta vagy slambuc?
A krumplis tészta rokona a slambuc, a hortobágyi pásztorok ételé. A slambuc bográcsban, szabad tűzön készül, és a tésztát, többnyire lebbencset, a krumplival egy edényben főzik, sokáig kavargatva, amíg sűrű, összeálló étel nem lesz belőle.
A konyhai krumplis tészta ennek az otthoni, egyszerűbb változata: a tésztát általában külön főzzük ki, és a végén keverjük össze a paprikás, szaftos krumplival. Az alap ugyanaz, a füstölt szalonna zsírja, a pirított hagyma és a pirospaprika.
Mitől lesz igazán jó?
Az első titok a krumpli. A főzni való, úgynevezett B típusú krumpli a legjobb választás, mert megtartja a formáját, de közben kicsit szét is főlik, és ettől lesz sűrű a szaft. Ha valaki krémesebben szereti, keverhet hozzá egy-két lisztesebb, C típusú krumplit is.
A második titok a zsiradék. A füstölt csemegeszalonna adja az étel jellegzetes, falusi ízét, ezért nem érdemes sima olajjal helyettesíteni, ha nem muszáj. A harmadik pedig a türelem: a hagymát lassan, kis lángon kell aranybarnára pirítani, mert ettől lesz édeskés és mély az íz. A következő oldalon jön a pontos recept.