A kőválasztásnál nem a tökéletesség a lényeg
A legjobban akkor mutat, ha a kövek nem „díszköveknek” néznek ki. A természetes hatást az adja, ha több méretet használsz, és nem mindent szimmetrikusan raksz le. Egy nagyobb kő mellé két kisebb, aztán egy laposabb, és máris olyan, mintha magától alakult volna ki.
A kavics vagy apró zúzalék a gyakorlatban azért jó, mert kitölti a réseket és segít a stabilitásban. Vizuálisan is rendezi a képet. A kövek közti föld gyakran gyorsabban gyomosodik, kaviccsal ez kevésbé lesz látványos, és könnyebb karbantartani.
Érdemes azt is átgondolni, mennyire legyen „tiszta” a kompozíció. Van, aki szereti, ha minden milliméter meg van tervezve, más inkább hagy egy kis szabadságot a kertnek. Kőszigetnél mindkettő működhet, csak a stílus lesz más.
Hol mutat jól, és miért számít a helye?
A kősziget akkor dolgozik igazán, ha van körülötte tér. Nem kell hatalmas üres rész, elég, ha nem szorul be mindenhova. Sokan a terasz közelébe teszik, mert ott ülnek, ott látják nap mint nap. Mások a kert egy olyan pontjára, ahova rálátni a konyhaablakból, mert az adja a mindennapi „képet”.
A talaj előkészítése nem a látvány miatt fontos, hanem hogy a kövek ne mozduljanak el. Ha a felszín egyenetlen, vagy a talaj később megsüllyed, a kompozíció szétesik. Egy alapos gyommentesítés és egyengetés sok idegeskedést spórol meg később.
A kövek lerakásánál általában a nagyokkal érdemes kezdeni, mert ők adják a súlypontokat. Utána jönnek a kisebbek és a kavics. A növények pedig a végén, amikor már látod, hol vannak azok a rések, amik „kérnek valamit”, de még nem zsúfolt a kép.
