Az első szakaszban a víz segít abban, hogy a szalonna ne kapjon oda azonnal. Időnként megkeverjük, és figyeljük, ahogy a víz lassan elpárolog. Amikor már hallani a jellegzetes sercegő hangot, az azt jelzi, hogy a zsír elkezd kisülni. Ekkor érdemes kicsit visszavenni a lángból, és türelmesen sütni tovább. A gyakori keverés ilyenkor különösen fontos, mert a pörc hamar megpirulhat.
Ahogy egyre több zsír gyűlik az edényben, a hő egyenletesebben oszlik el. Ilyenkor újra lehet kissé erősebb lángra tenni a tűzhelyet, és így készre sütni a töpörtyűt. Amikor szép aranybarna színt kap, levesszük a tűzről, és néhány percig pihenni hagyjuk.
A kész töpörtyűt szedőlapáttal egy fém tésztaszűrőbe emeljük. Sok háztartásban ilyenkor egy burgonyatörővel még kinyomják belőle a felesleges zsírt, így a pörc ropogósabb lesz. A lecsepegtetett darabok tálba kerülnek, a kisült zsírt pedig zománcos edénybe szűrik, majd hűvös helyen hagyják kihűlni.
Van egy apró konyhai trükk is, amelyet sokan használnak. Amikor a töpörtyű már pirosra sült, és levesszük a tűzről, egy kevés tejet adnak hozzá. Nem egyszerre öntik bele, hanem szinte cseppenként, folyamatos keverés mellett. Erre azért van szükség, mert a forró zsír könnyen kifuthat az edényből. Sokan úgy tapasztalják, hogy ettől a kis lépéstől a töpörtyű íze kicsit teltebb lesz, a zsír pedig szebb színt kap.
