A japán idős nők körében hosszú ideje népszerű ételről van szó, ami sokaknál úgy él, mint egyfajta csodaszer: ragacsos, erős illatú, és rendszeres fogyasztása máshol szokatlannak tűnik. Magyarországon azonban ez az élelmiszer alig van jelen a mindennapi asztalokon, sokan még csak nem is találkoztak vele. A különbség kulturális, gasztronómiai és érzelmi jellegű egyszerre.
A szóban forgó étel a natto, az erjesztett szójabab, amely Japánban évszázadok óta része a reggeliknek, különösen az idősebb generációk körében. Nem arról van szó, hogy bárki is egyetlen falattól feltétlenül megfiatalodik, de a natto helye és megítélése az ottani közösségekben többet elárul a táplálkozásról és a hagyományokról, mint amire elsőre gondolnánk.
Több okból érdemes elgondolkodni azon, miért tartják a japán nők ezt az ételt különösen értékesnek, és miért fogadja sok magyar étterem és háztartás mégis hűvösen. Nem egy könnyű kérdés ez, inkább egy rétegezett kulturális történet, amelynek van tudományos, érzéki és társadalmi oldala is.
Mi az a natto, és hogyan illeszkedik a japán reggelihez?
A natto egyszerű alapanyagból készül: főtt szójababot fermentálnak egy Bacillus natto nevű baktériumkultúrával. Az erjedés során a bab ragacsossá válik, jellegzetes illat alakul ki, és a tápanyagösszetétel is átalakul. A japánok több évszázada fogyasztanak natto-t, legtöbbször forró rizzsel, szójaszósszal és némi mustárral vagy zöldhagymával kiegészítve. Szokás reggelire kínálni, de előfordul más étkezéseknél is.
A natto a japán otthonokban nemcsak élelmiszer, hanem része a napindítás rítusának. Sok idős nő azt vallja, hogy ez a reggeli feltölti őket, energetizálja a napot, és jólesik a gyomruknak. Természetesen ezek személyes tapasztalatok és hagyományok, nem univerzális bizonyítékok. Mégis, ha valaki végigjárja a japán piacokat és kisebb üzleteket, könnyen látja, hogy natto gyakran megtalálható a hűtőpultokban, olcsó és mindennapi cikknek számít.
