A menza illata, amit soha nem felejtünk el
Aki a nyolcvanas években járt iskolába, vagy egy gyár, hivatal üzemi konyháján ebédelt, annak valószínűleg most is az orrában van az a jellegzetes menzaillat. A nagy alumíniumfazekak, a kopott műanyag tálcák, a mélytányérba merített leves és a sorban állás az ebédjegyekkel mind hozzátartoztak a hétköznapokhoz.
A menzás ételeket sokan szidták akkoriban, de visszagondolva meglepően sok közülük hiányzik. Egyszerűek voltak, olcsók és laktatók, és valahogy mégis volt bennük valami, amit ma hiába keresünk a menükártyákon.
Összegyűjtöttünk nyolc ilyen ételt, amelyek szinte minden menzán rendszeresen előkerültek. Biztosan lesz köztük olyan, amit annak idején utáltál, és olyan is, amiért ma bármit megadnál egy tányérnyiért.
Mindegyikhez írtunk néhány szót arról is, hogyan lehet ma otthon elkészíteni. Ha valakinek kedve támadna feleleveníteni a régi ízeket, egyik sem kerül sokba, és a legtöbbhöz minden ott van a kamrában.