A zalai dödölle titka, amiért még a főnemesek is odáig voltak
Emlékszem, amikor először láttam dödöllét készülni egy vasi kisvendéglőben. Először nem fűztem hozzá nagy reményeket. Sokan félnek tőle, és könnyű is elrontani az állagát. Én is párszor gumilabdákat gyártottam belőle, mire rájöttem, hol van a kutya elásva.
A nyugat magyarországi vidékeken régen mindennapos ételnek számított. Ma inkább a hagyományos konyha kedvelői készítik gyakrabban, vagy azok, akik szeretnek visszanyúlni a régi receptekhez. A dödölle sokak számára a nagyszülők konyháját idézi fel.
Az illata már főzés közben betölti a lakást. A piruló hagyma és a frissen készült burgonyás tészta együtt olyan hangulatot teremt, amelyhez sokan gyerekkori emlékeket társítanak.
Egy egyszerű étel, amely vidéki hagyományból született
A dödölle története elsősorban Zala megyéhez kötődik, ahol a burgonya fontos alapanyag volt a mindennapi főzésben. A régi paraszti konyhákban olyan fogások születtek, amelyek kevés hozzávalóból is laktatóak voltak. A dödölle pontosan ilyen étel.
A klasszikus változatnál a megfőtt burgonyát liszttel főzik össze, majd a masszából galuskákat formálnak. Ezeket végül hagymás zsiradékon pirítják meg. Ettől kapja meg azt a jellegzetes, enyhén ropogós külsőt, amely miatt sokan kedvelik.
A tálalásnál gyakran kerül rá tejföl vagy pirított hagyma. Ezek az egyszerű kiegészítők jól illenek a burgonyás alaphoz.
Hozzávalók
• 7 közepes burgonya
• 30 dkg finomliszt
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 3 evőkanál napraforgóolaj vagy sertészsír
• só ízlés szerint
• 3 evőkanál tejföl
