3. Hahó, Öcsi! (1971)
Ez a film egy egész generáció gyerekkorát idézi fel. Bácskai Lauró István rendezése a hetvenes évek elején került a mozikba, és a gyerekek egyik kedvence lett. Egyszerű, vidám, kalandos történet, pont olyan, amilyet akkoriban a legkisebbek imádtak.
A film hangulata miatt sokan ma is nosztalgiával gondolnak rá. A régi utcák, a gyerekek szabadsága, a délutáni csavargások mind-mind egy olyan világot mutatnak be, ami ma már szinte elképzelhetetlen. Akkoriban a gyerekek még egész nap kint voltak, és csak akkor mentek haza, amikor besötétedett.
Aki a hetvenes években volt gyerek, annak ez a film olyan, mint egy régi családi fotóalbum. Nem feltétlenül a cselekmény miatt emlékszik rá az ember, hanem azért, mert visszarepíti abba az időbe, amikor minden egyszerűbb és gondtalanabb volt.
A mai fiatalok közül szinte senki nem hallott róla. Ha valaki mégis megmutatja nekik, meglepődnek, mennyire más volt a gyerekek élete fél évszázaddal ezelőtt.
