Elkészítés
A vöröshagymát finomra vágjuk, majd kevés olajon üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk az apróra vágott csirkemájat, a felaprított gombát és a petrezselymet, majd ételízesítővel megszórva addig pirítjuk, amíg a keverék szinte teljesen el nem fővi a levét. Ez adja a töltelék ízes alapját.
Közben a kenyeret vagy zsemlét vízbe áztatjuk, majd nagyon alaposan kicsavarjuk és elmorzsoljuk. Ehhez adjuk a tojásokat, majd a kihűlt vagy langyosra hűlt májas, gombás keveréket, és az egészet összedolgozzuk. Ha a massza túl lágy lenne, kevés zsemlemorzsa segíthet rajta. A sózást a végén érdemes beállítani.
A kész masszát hőálló zsákba tesszük, vagy fóliába csomagoljuk, és cipóformára alakítjuk. Ezután a húslevesbe helyezzük, és lassú forrás mellett megfőzzük. A cél itt nem az erős bugyogás, hanem a nyugodt, egyenletes főzés, hogy a töltelék szépen egyben maradjon.
Ha elkészült, kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd szeletekre vágjuk. A húsleveshez tálalva a leveshúsok, a zöldségek és a tészta mellett különösen jól érvényesül.
Ünnepi fogás, ami hétköznap is jól esik
A levestöltelék sokaknál az ünnepi asztal része volt, de valójában nincs benne semmi, ami miatt csak különleges alkalmakkor lenne helye. Tartalmas, jól előkészíthető, és a leves mellé valami egészen más textúrát ad, mint a megszokott betétek.
Talán éppen ezért szerethető ennyire. Nem harsány recept, nem akar feltűnő lenni, csak csendesen teszi a dolgát. A tányéron mégis azonnal feltűnik, és általában az első falat után mindenki érti, miért maradt meg ennyi családban.
Van valami különösen jó abban, amikor egy ilyen régi fogás újra előkerül. Nemcsak az íze miatt, hanem azért is, mert ilyenkor a leves egyszer csak több lesz, mint egy leves. Egy kicsit lassabb, egy kicsit ünnepibb, és egészen biztosan emlékezetesebb.
Ajánló: A számmisztika szerint ezekben a házszámokban élnek a legszerencsésebb emberek
