A tészta akkor jó, ha nem sietünk vele
A szalalkálit először langyos tejben elkeverjük, majd hozzáadjuk a többi alapanyaghoz. Az egészből egynemű, jól gyúrható tésztát dolgozunk ki. Nem ragad, nem túl kemény, inkább rugalmas. Amikor összeállt, három egyforma részre osztjuk, és hagyjuk pár percet pihenni, amíg a sütő bemelegszik.
A sütőt 180 fokra állítjuk. A tésztadarabokat egyenként vékonyra nyújtjuk, majd a tepsi hátulján sütjük meg. Ez elsőre furcsán hangzik, de pont ettől maradnak szép egyenesek a lapok. Világosra sütjük őket, nagyjából 12–14 perc alatt, és érdemes tűpróbával is ránézni, mert a cél nem a barnulás, hanem az átsülés.
A krémnél az állag számít
Amíg a lapok hűlnek, elkészül a krém. A tej egy kisebb részét simára keverjük a liszttel, a többi tejet felforraljuk. Amikor forr, hozzáöntjük a lisztes keveréket, és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután félretesszük hűlni, nem kell teljesen hidegnek lennie, de ne legyen forró.
Közben a margarint habosra keverjük a porcukorral, a vaníliás cukorral és a kakaóval. Amikor a főzött krém már langyos, hozzáadjuk a vajas alaphoz, és simára dolgozzuk. Végül belekeverjük a darált dió nagy részét, egy keveset félretéve a tetejére.
Összeállítás és a várakozás része
Az első lapot megkenjük a krémmel, ráhelyezzük a másodikat, újra krém, majd jön a harmadik lap. A tetejére is jut krém, amit megszórunk a félretett darált dióval. Itt még nem látványos, és nem is kell annak lennie.
Ez az a süti, amit nem érdemes aznap felszeletelni. Pihennie kell, hogy a lapok magukba szívják a krémet, és másnapra igazán puhák legyenek. Akkor vágódik szépen, akkor áll össze ízben és állagban is.
A szalalkális diós süti nem akar újat mutatni, és talán pont ezért jó. Ismerős, megnyugtató, és van benne idő. Az a fajta desszert, ami nem sürget, inkább kivárja, hogy odafigyelj rá. És amikor másnap előveszed a kést, pontosan tudod, miért volt érdemes.
Ajánló: Kilószámra esszük, mégis ez az egyik legszennyezettebb gyümölcs a boltokban
