Gyerekkoromban vasárnap délutánonként bundás kenyér illata lengte be a konyhát. Az ablak párás volt, a nagymama lábainál a kutya aludt, és a forró serpenyőből aranysárga szeletek kerültek a tányérra. Az íz egyszerű volt, szeretetben és tojásban gazdag. Ma, amikor beülsz egy kis kávézóba vagy végigsétálsz a piac környékén, azt látod, hogy a bundás kenyér nem ragadt meg a múltban. Fejlődött. Néhány változtatás pedig kifejezetten jobbá tette, mint valaha.
Mi változott a bundás kenyérben?
A technika és az alapanyagok. Nagymamáink egyszerű tojást és tejet kevertek bele, aztán ment a serpenyőbe. Ma gyakran kerül a tojásmasszába tejföl vagy joghurt a lágyabb belsőért, néha sör a ropogósabb kérgért. A kenyér nem feltétlenül száraz paraszti vekni többé. Sokan kovászos vagy friss, puha briós szeleteket használnak, mások rusztikus, kovászos kenyérből készítik, hogy a belseje szaftos maradjon a ropogós külső mellett.
Teszteld magad: Retró képfelismerő feladvány: Felismered, ki látható ezen a régi fényképen?
Néhány egyszerű trükk a modern változathoz
Először is, a zsiradék választása fontos. Többen használnak tisztított vajat vagy libazsírt a hagyományos napraforgó helyett, mert más textúrát és aromát ad. Másodszor, a töltelékek és feltétek variálhatók. Sajt, pirított hagyma, chilipor, kapros túró, vagy éppen zöld olívabogyó is kerülhet a tetejére. A panírozásnál egyes konyhák panko morzsát alkalmaznak, vagy liszt helyett finom kukoricadarát, hogy extra ropogósságot kapjanak. Végül, a sütési mód is változik. Van, aki serpenyőben süti vajon, mások sütőben vagy légsütőben készítik előre, hogy kevesebb olajat használjanak.








