Ezért lesz mindig szaftos a krumpliágyon sült tarja
A krumpliágyon sült tarja tökéletes hétvége délelőtti program. Hozza a szokásos formáját, és sosem hagy minket cserben, ha valami finomat szeretnénk enni. Mutatjuk, nálunk hogyan készül.
Vasárnap délelőtt van, a konyhában lassan melegszik a sütő, és az ember pontosan tudja, mit szeretne enni délben. Olyasmit, ami nem akar új lenni, csak jó. A krumpliágyon sült tarja ilyen étel. Megbízható, illatos, és már a sütés közben elárulja, hogy érdemes volt neki időt adni.
Ez az a fogás, amit sokan ösztönből készítenek. Nem kell hozzá különleges technika, csak figyelem és egy kis türelem. A hús szaftja lassan leszivárog a krumplira, a fokhagyma és a rozmaring pedig csendben végzi a dolgát.
A végeredmény nem látványos hivalkodás, inkább egy olyan ebéd, ami köré jó leülni.
Hozzávalók
A húshoz és fűszerezéshez
- ötven dekagramm sertéstarja
- öt gerezd fokhagyma
- só ízlés szerint
- frissen őrölt fekete bors
- friss rozmaring
A krumpliágyhoz
- hetven dekagramm burgonya
- egy zöld paprika
- egy paradicsom
- fél fej hagyma vékonyra szeletelve
A sütéshez
- két három evőkanál zsír vagy olaj
- egy deciliter víz
Elkészítés
A tarja akkor hálás, ha kap időt
A sertéstarját vastagabb szeletekre vágjuk, majd mindkét oldalát besózzuk és megborsozzuk. A fokhagymát összezúzzuk, és alaposan bedörzsöljük vele a húst. Néhány ág friss rozmaring kerül rá, ami nem tolakodó, inkább csak jelzi, hogy itt most lassú sütés készül.
Ha van rá idő, a hús pihenhet egy keveset, de akkor is szépen sül, ha rögtön tovább dolgozunk vele. A lényeg az, hogy ne hidegen kerüljön a tepsibe.
A krumpli nem köret, hanem alap
A burgonyát meghámozzuk és karikákra vágjuk. A hagymát vékony szeletekre, a paprikát és a paradicsomot darabokra vágjuk. Ezek kerülnek a tepsi aljára, enyhén megsózva és meglocsolva egy kevés zsiradékkal.
Ez a réteg nem csak alátét. A krumpli itt szívja magába azt a szaftot, amitől igazán jó lesz. Nem ropogósra sül, hanem omlósra és ízesre.
Egy tepsi, sok íz
A befűszerezett tarját a krumpli tetejére fektetjük. A maradék zsiradékkal megkenjük a hús tetejét, majd a tepsi széléhez öntjük a vizet. Nem a húsra, csak mellé, hogy legyen miből gőz képződjön.
A tepsit lefedjük, és százhatvan és száznyolcvan fok közötti sütőben kezdjük sütni. Itt nincs sietség. A hús lassan puhul, a zöldségek összeérnek.
A végén dől el minden
Amikor a hús már puha, levesszük a fedőt, és tovább sütjük, hogy színt kapjon. Ilyenkor érdemes egyszer kétszer meglocsolni a saját szaftjával. Nem kell túlsütni, mert a tarja könnyen kiszárad.
A kész ételt pár percig pihentetjük, mielőtt tálaljuk. Ez alatt a szaft megnyugszik, a szeletek szépen vághatók lesznek.
