5–6. „Ki korán kel…” és „Nem esik messze…”
Az ötödik mondás: ki korán kel, aranyat lel. Ez a szorgalom és a korai kelés dicsérete. A paraszti világban a korai kelés természetes volt, hiszen az állatokat el kellett látni, és a földeken is hajnalban kezdődött a munka. Aki elaludt, az lemaradt.
Ma ugyan sokan nem kelnek hajnalban, de a mondás üzenete továbbra is érvényes. Aki korábban kezd, annak több ideje marad a nap során, és nyugodtabban végezheti a dolgát. A nyugdíjasok közül sokan ma is szívesen kelnek korán, és élvezik a reggel csendjét.
A hatodik: nem esik messze az alma a fájától. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek gyakran hasonlítanak a szüleikre, nemcsak külsőleg, hanem a tulajdonságaikban és a szokásaikban is. A mondást dicséretként és bírálatként is használták, attól függően, milyen tulajdonságról volt szó.
A nagyszülők gyakran mosolyogva mondták ezt, amikor az unokában a saját gyerekük vonásait vélték felfedezni. Ez a mondás arra is emlékeztet, hogy a példamutatás a legjobb nevelési módszer.