Van egy mondat, amit sokan teljesen ártatlanul ejtenek ki – pedig a pszichológusok szerint komoly belső kimerültségre utalhat. Nem mindig a látványos összeomlás vagy a sírás jelzi, hogy valaki túlterhelt, hanem egy hétköznapi, gyakran ismételt kijelentés. Megmutatjuk, melyik az a mondat, ami árulkodó lehet, és mi állhat a háttérben, ha valaki rendszeresen így fogalmaz.
Egy pszichológus szerint a legtöbbször ebből a mondatból lehet megérteni, hogy valaki fizikailag vagy érzelmileg kimerült: „Egyszerűen nincs erőm hozzá.” Ez a rövid kijelentés nem csupán fáradtságról szól, hanem arról a pontig vezetett leterheltségről, amikor a napi feladatok és az érzelmi terhek már túl nagyoknak tűnnek.
A hétköznapokban sokan használják ezt a mondatot anélkül, hogy különösebben foglalkoznának vele. Ha azonban ismétlődik, vagy egy fárasztó napnál többet jelez, érdemes figyelni rá: beszél arról, hogyan oszlik meg valakinek az energiája, és arról is, hogy milyen hosszú ideje tart a megterhelés.
Ajánló: Ezt rontják el a legtöbben a hortenziánál: a szakértők szerint ez a növénypárosítás a siker kulcsa
Miért bukkannak fel ilyen mondatok a beszélgetésekben
Amikor valaki kimondja, hogy „nincs erőm hozzá”, az többnyire a kognitív és érzelmi erőforrások kimerülésére utal. A napi döntések, felelősségek és ismétlődő feladatok elfárasztják az agyat: a figyelem szűkül, a motiváció csökken, és amit korábban könnyedén megoldottunk, az most aránytalanul soknak tűnik. A pszichológusok ezért nem csak szó szerint értelmezik ezt a mondatot, hanem kontextusba helyezik: meddig tart, milyen gyakran hangzik el, és milyen helyzetekhez kötődik.
Egy egyszeri, stresszes hét után sokan mondják ezt. Máskor viszont egy hosszabb időszak, például túlórák, alvászavar vagy ápolói feladatok mellett ez a kifejezés a kimerültség tartós jele lehet. A kimerültség gyakran nem látványos: nem feltétlenül jár drámai kitörésekkel, sokszor szürke, folyamatos lemerülésként jelenik meg.
Gyakori élethelyzetek, ahol előfordul
Szülőként, különösen kisgyermekes időszakban, a „nincs erőm” gyakori fordulat. Reggel indulás, munka, esti készülődés és a saját idő hiánya könnyen kiüti az embert. Ugyanez igaz egészségügyi dolgozókra vagy tanárokra, akik sokszor hosszú ideig működnek és kevés pihenést kapnak vissza.
A munkahelyi kiégés is gyakran így kezdődik: először apró élmények tűnnek jelentéktelennek, aztán a munkába vetett lelkesedés lankad. Egy egyetemista sem ritkán mondja ki ezt félév közben, amikor a vizsgaidőszak, a munka és a társas élet egyszerre próbál teret követelni. Ezek a helyzetek mind rávilágítanak arra, hogy a mondat mögött többféle forrás állhat.
Mit jelezhet még ez a mondat, és mikor érdemes komolyabban foglalkozni vele
A mondat mögött nem mindig kizárólag fizikai fáradtság áll. Lehet, hogy valaki átmeneti családi krízisen, gyászfolyamaton vagy depressziós tüneteken megy keresztül. Ha a „nincs erőm” hónapokig ismétlődik, ha az alvás- és étkezési szokások megváltoznak, vagy ha az ember visszahúzódik a társas kapcsolatoktól, akkor a helyzet összetettebb annál, minthogy csak pihenéssel megoldható legyen.
Ugyanakkor nem minden hasonló kijelentés jelenti automatikusan a kiégést. Egy-egy túlterhelt hét, egy rossz alvás, vagy egy nehéz vita után sokan használják ezt a kifejezést. A különbség a mintázatban és a hatásban található: az ismétlődés, a fokozódó elidegenedés és a mindennapi funkciók romlása az, ami komolyabb figyelmet indokol.
Ez is érdekelhet: Felejtsük el a kábeltévét: ez az olcsó megoldás több mint ezer csatornát hoz el magyar szemmel
Hogyan viszonyuljunk hozzát, amikor meghalljuk
Amikor valaki ezt mondja, a legegyszerűbb és legtöbbet érő reakció a meghallgatás és a jelenlét. Gyakran nem kell azonnal megoldást kínálni; a hallgatóság egyszerű empátiája már sokat segíthet. Rövid, megértő mondatokkal és a terhek átmeneti átvállalásával csökkenthető a nyomás, és sokszor kiderül, hogy a személynek elsősorban időre és támogatásra van szüksége.
Ha a kimerültség tartóssá válik, akkor érdemes együtt gondolkodni azon, mi állhat a háttérben: alváshiány, túl nagy munkaterhelés, anyagi gondok vagy lelki nehézség. Ilyenkor a legtöbb ember számára megnyugtatóbb, ha nem marad egyedül a problémával, és ha lehetőség szerint szakemberhez is fordulhatnak a további lépések megszervezéséhez.
A mondatok, amiket mondunk, gyakran többet árulnak el rólunk, mint szeretnénk. Egy egyszerű „nincs erőm” nem mindig dráma, de lehet figyelmeztető jel is. Ha odafigyelünk egymásra, és meghallgatjuk a csendes kéréseket, sokszor a korai jelekből még vissza lehet fordulni a túlterheltség felé vezető útról.
