Egy délkelet-iráni vulkán mintegy 9 centiméterrel emelkedett meg 10 hónap alatt. Elsőre ez nem tűnik jelentős elmozdulásnak, a szakértők szerint azonban komoly figyelmeztető jelről van szó: a mélyben nyomás épülhet fel.
A friss kutatás műholdas radaradatok segítségével mutatta ki a változást, és arra utal, hogy a rendszer ismét mozgásba lendült.
A Taftan-vulkán: régóta csendben, de nem halott
A vizsgált tűzhányó a Taftan, amely az emberi történelem során nem tört ki, de ez nem jelenti azt, hogy inaktív lenne. A csúcson ma is működnek fumarolák – gázkibocsátó nyílások –, ami arra utal, hogy a mélyben továbbra is jelen van a hő és a gázmozgás.
A kutatók az InSAR nevű radartechnológiával figyelték a felszín mozgását. A Sentinel–1 műholdak nappal és éjszaka is működnek, felhőkön keresztül is „látnak”, így rendkívül pontos adatokat szolgáltatnak.
Az emelkedés több mint tíz hónapon át tartott, és a csúcs közelében koncentrálódott. A felszín azóta sem süllyedt vissza, ami arra utal, hogy a nyomás még nem szabadult fel teljesen.
Hol halmozódik fel a nyomás?
A modellezések szerint a forrás viszonylag sekélyen, 490–630 méterrel a felszín alatt található. Ez arra utal, hogy nem friss magma tör felfelé, hanem inkább gázok gyűlnek össze egy hidrotermális rendszerben – ahol forró víz és gáz kering a vulkán belsejében.
A mélyebben fekvő magmatározó több mint 3 kilométerrel a felszín alatt helyezkedik el, így a jelenlegi deformációt valószínűleg a felette felhalmozódó gáznyomás okozza.
A szakértők kizárták, hogy heves esőzések vagy földrengések váltották volna ki a változást – minden jel belső folyamatokra utal.
A „kihalt vulkán” címke félrevezető lehet
A Taftan közel 3940 méter magas rétegvulkán. Bár az elmúlt 10 ezer évből kevés kitörési adat maradt fenn, ez nem jelenti azt, hogy a rendszer végleg inaktív lenne.
A vulkánok hosszú ideig csendben maradhatnak, majd hónapok alatt változhat a helyzet. A tudósok ezért nemcsak hamufelhőket figyelnek, hanem a gázkibocsátást, a hőmérsékletet és a felszínmozgást is.
A most mért deformáció nem címke, hanem konkrét adat.
Nem feltétlenül következik kitörés
Az emelkedés egyik lehetséges oka a kőzetrepedésekben felhalmozódó gáznyomás. Ahogy a nyomás nő, a felszín enyhén megemelkedik.
Egy másik lehetőség, hogy egy kisebb olvadékimpulzus gázokat szabadított fel mélyebben, amelyek felfelé szivárogva növelték a nyomást.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy kitörés közeleg. Ugyanakkor figyelmet igényel, mert a felgyülemlő nyomásnak előbb-utóbb utat kell találnia.
Milyen veszélyekkel járhat?
A legvalószínűbb rövid távú kockázat nem lávafolyás, hanem úgynevezett freatikus robbanás – amikor forró víz hirtelen gőzzé alakul a felszín közelében.
A gázkitörések rövid időre károsíthatják a levegő minőségét. A legközelebbi város, Khash, mintegy 50 kilométerre fekszik, és kedvező szélirány esetén kénszagot is érezhetnek a lakók.
A kutatók hangsúlyozzák: nem pánikkeltésről van szó, hanem elővigyázatosságról.
Mit szeretnének a tudósok?
A szakemberek folyamatos gázméréseket, szeizmométereket és GPS-állomásokat javasolnak a térségben. Még egy alap megfigyelőrendszer is jelentősen javítaná az előrejelzési képességet.
A műholdak továbbra is figyelik a hegyet, és képesek akár centiméteres változásokat is kimutatni.
A hatóságok számára fontos lehet az evakuációs tervek és kockázati térképek frissítése – még jóval azelőtt, hogy a helyzet súlyosabbá válna.
Miért kulcsfontosságúak a műholdak?
A radaros műholdak nappaltól és időjárástól függetlenül működnek, és rendszeres áthaladásaik révén „filmet” készítenek a felszínmozgásról.
Mivel a változás mindössze néhány centiméteres, csak ilyen precíz technológia képes időben észlelni.
A műholdas és a helyszíni mérések együtt adják a legpontosabb képet.
Mi jöhet ezután?
Ha a felszín süllyedni kezd, az a nyomás csökkenésére utalhat. Ha az emelkedés folytatódik vagy gyorsul, a kockázat nő.
A gázkibocsátás hirtelen megugrása vagy a felszín alatti apró földrengések szintén figyelmeztető jelek lehetnek.
A legfontosabb tanulság: a folyamatos, „unalmasnak” tűnő megfigyelés életeket menthet. A cél az, hogy a meglepetéseket kezelhető helyzetekké alakítsák.
A tanulmány a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.
Forrás: earth.com
