A szakemberek gyakran említik, hogy nem elég csak tűzifát venni, fontos az is, milyen fa kerül a tűzre és milyen állapotban. Az idősek, vidéki háztulajdonosok és hétvégi tanyák lakói gyakran tanultak a saját bőrükön: aki rosszul szárított, gyantás fát használt, az számolt be arról, hogy gyakran hív kéményseprőt. Mindez nem csupán technikai kérdés; a megfelelő fa megválasztása praktikus, pénztárcabarát döntés, amely kevesebb karbantartást és több meleget jelent.
Mit mondanak a kéményseprők és miért számít ez?
A kéményseprők első kézből ismerik a lerakódások természetét, hiszen naponta találkoznak eltömődött kürtőkkel és vastag koromrétegekkel. Többségük egybehangzó tapasztalata, hogy a nedves vagy gyantás fa sokkal nagyobb valószínűséggel eredményez kreozot-lerakódást, ami idővel csökkenti a huzatot és növeli a tűzveszélyt.
A szakemberek nem szentírásként adnak tanácsot, inkább tapasztalatokra hivatkoznak, és azt javasolják, hogy aki teheti, válasszon olyan fát, amely kevesebb kátrányos égést produkál.
A hazai kéményseprők között népszerű vélemény az, hogy a jól kiszárított keménylombos fák a legjobb választások. Számos esetben látták, hogy azoknál a háztartásoknál, ahol rendszeresen bükkfát vagy öreg tölgyet használnak megfelelő szárítással, ritkábban kellett dörzsölni a kéményt.
Ez ugyan nem garancia arra, hogy soha nem kell szakembert hívni, de a korom és a kátrány mennyisége jelentősen csökkenhet.
A bükkfa előnyei: miért melegít hatékonyabban?
A magyarországi és közép-európai háztartások körében a bükk felsorakozik azok közé a fák közé, amelyeket a legtöbben dicsérnek a fűtési teljesítmény miatt.
A bükk sűrű, lassan ég, ezért órákon át adja le egyenletesen a hőt; ez különösen előnyös olyan házakban, ahol fontos a hosszú, stabil hőleadás. Emellett a száraz bükk kevésbé izzad gyantát, így kisebb a kreozotképződés esélye a kéményben, legalábbis a kéményseprők tapasztalatai szerint.
Fontos megjegyezni, hogy a fa típusa önmagában nem minden; a fa nedvességtartalma sorsdöntő. A friss vágású bükköt évekig kell szárítani fedett, szellős helyen, hogy elérje az optimális nedvességszintet.
Aki viszont megszívta magát és száraz bükköt rak be, gyakran számol be arról, hogy több meleget érez a lakásban kevesebb fadarab mellett, és a kémény sem koszolódik olyan gyorsan.
Milyen hibákat követnek el gyakran a háztartások?
Sokszor tapasztalni, hogy a vásárlásnál vagy a tárolásnál spórolnak, pedig ott dől el a legtöbb probléma. A tető alatt, nedves fán tárolt tűzifa rövidebb idő alatt okoz koromfelhalmozódást, mert az égés hidegebb, füstösebb és több kátrányt tartalmaz.
Emellett előfordul, hogy keverik a fajtákat: puha tűzifát kevernek kemény fával, ami eltérő égési viselkedést eredményez és nehezebb a szabályozás.
A másik gyakori hiba, hogy nem figyelnek a berendezés típusára. Egy korszerű, zárt égésterű kandalló máshogy reagál a fajtákra, mint egy régi, nyitott kályha.
A kéményseprők azt is hangsúlyozzák, hogy a rendszeres ellenőrzés és az időszakos tisztítás csökkenti a kockázatokat, ugyanakkor a jó fa kiválasztása az első lépés a problémamentes fűtés felé.
Hogyan tároljuk és készítsük elő a fát, hogy kevesebb kormot adjon?
A tapasztalat azt mutatja, hogy a fa legalább egy-két évet megérdemel a szabad levegőn, ha igazán szárazat akarunk. A felaprított rönköket érdemes raklapokra helyezni, hogy a talajtól több légáramlás érje őket, és ponyva helyett szellős tető alá rakni, hogy ne ázzon meg.
A szezonon kívüli tárolásnál a rétegek közötti légmozgás biztosítása kulcsfontosságú, mert a belső részek sosem száradnak jól, ha túl tömör a halom.
Amikor tüzet raksz, érdemes csak annyit adagolni, amennyi a kényelmes hőmérséklet fenntartásához kell, és kerülni a túlzott pakolást. Az optimális égéshez jó huzat, megfelelő oxigénellátás és száraz fa kell.
Ezek együtt jelentik azt a gyakorlatot, amely a kéményseprők szerint a legkevésbé terheli meg a kürtőt és legjobban hasznosítja a fa hőenergiáját.
