Amikor főtt tojást enne a család, gyakran belefutunk abba, hogy a tökéletes végeredmény elmarad, és helyette egy szürkészöld külsejű sárgája, valamint egy makacsul tapadó héjjal állunk szemben. Pedig mi a legjobbat akartuk! Azonban ez egy módszer használatával nagyon egyszerűen kivitelezhető, hiszen amikor a víz felforr, nem szabad tovább fent hagyni a tűzhelyen. Az eredmény egy kimondottan selymes tojásfehérje és élénk színű sárgája lesz. Valamint egy nagyon könnyű hámozást érhetünk el, ami akár pér mozdulatból elvégezhető lesz.
A lobogó forralás gyakran tönkreteszi a tojást
Amikor a víz erőteljesen bugyog, valójában saját magunk ellen dolgozunk. A hőmérséklet ugyan 100 °C körül marad, de a folyamatos mozgás miatt a tojások egymáshoz és az edény falához ütődnek, és a hajszál repedések szinte elkerülhetetlenek. Közben a tojásfehérje gyorsabban és erősebben összehúzódik, így az állaga könnyen „gumis” lesz.
A szürkészöld gyűrű a sárgája körül nem romlást jelent, hanem kémiai reakciót: a fehérjében található kén reakcióba lép a sárgájában lévő vassal, és vas-szulfid képződik. Ez főleg akkor történik meg, ha a tojás túl sokáig kap magas hőt, majd lassan hűl ki.
