Pedig a téli metszés logikája józanul követhető. Nem kell hozzá szőlész végzettség, inkább egy kis rendszer és az a bátorság, hogy a túlburjánzott hajtásoktól tényleg megváljunk.
Miért pont télen lesz hálás a tőke
A szőlő a nyugalmi időszakban sokkal kiszámíthatóbb. Nincsenek levelek, jobban látszik a tőke szerkezete, és könnyebb megérteni, mi az, ami valóban hasznos, és mi az, ami csak sűríti a növényt. Ilyenkor a metszés nem „alakítás”, inkább rendrakás, amivel a következő évre készítjük elő a termő részeket.
A másik praktikus ok a nedvkeringés. Amikor a szőlő már megindul tavasszal, a vágási felületek hajlamosak erősebben „könnyezni”, vagyis nedvet ereszteni, amitől a tőke legyengülhet, a sebek pedig érzékenyebbé válhatnak. Télen, még a vegetáció indulása előtt ez a kockázat általában kisebb.
Mikor a legjobb időpont, és miért nem sietünk vele
A téli metszés időablaka hosszú, nagyjából decembertől március elejéig tart, de a kertben ritkán a naptár dönt. A túl korai metszéstől sokan azért óvakodnak, mert egy keményebb fagy még megtréfálhatja a frissen visszavágott részeket. Ez főleg akkor igaz, ha a hideg hirtelen érkezik, és a tőke még nem volt igazán felkészülve.
Sok kertben bevált kompromisszum a januári, februári időszak, amikor már látni, merre billen a tél, de a rügyek még nem duzzadnak. Egy száraz, napos nap, nulla fok feletti hőmérséklet kényelmesebb a kéznek is, és a növénynek is kíméletesebb választásnak számít.
Lapozz, a cikk folytatódik!








